Szerelmes vers
Szemem nem láthatott, szavam nem szólhatott,
Testem jégben tüzelt és tűzben vacogott.
Ez a szerelem
mint a rák, csendes.
Ugyan folyton legyőz
s minden sejtemen uralkodik
de láthatatlan.
Holnap éjjel elfelejtem a multam,
Holnap éjjel mese lesz a világ
S én mesélek testemben megindultan.
Szememmel táncolt a szemed,
beszélt szememmel és ölelkezett:
Sírás, csend, szigor és révület
- mi minden?
Csak szemem és szemed.
Az égi szerelemben nincs varázs:
hűlt hamu az, alatta nincs parázs.
A földit válaszd s fel ne add soha,
bár ára kín, keserv és koplalás.
A fájdalom s öröm betölti szívemet,
amíg kezemben érzem átfagyott kezed;
némán szemedbe nézek, látod, könnyezem,
szeretlek, ennyit mond a perc, a csönd, a szemem.
A földbe hullt mag is kikel,
Ha a tavasz reá lehel.
Vágytól rég búra vált a kedve,
Már rég hevült s ábrándozott,
Végzetes italt szomjazott;
Fiatal keble rég epedve
Hordozta gyötrő vágyait,
S várt, várt a lelke... valakit.
Úgy cselekszik a távollét
A szerető szívekkel,
Valamint a szél fuvalma
A lángoló tüzekkel:
Ha csak kicsiny s gyenge a láng,
A szél mindjárt elfojtja;
De ha immár elharapózott,
Azt még inkább felbojtja.
Sötét szavak csontvázán mámoros
életként lüktet ez a szerelem:
szívemben és agyamban muzsikál,
önző húsomat csöndesíti és
testvéreddé aláz és fölemel.
Ó, bár láng vagy virág volna a szerelem,
Bár az élet ne volna szertelen,
Bár ne volna vágynál szánandóbb a halál,
S bár ne volna mind egyforma, szűk verem.
A szerelmes nő nem zseblámpa, mit
tetszés szerint kapcsolgathatsz ki és be.
Mindenkinek ismeretlen
a másik, - csak akkor
enyém az agyad játéka is,
ha egészen enyém vagy: amíg
külön maradunk, nem elég bizalmas
teljes szemérmét
levetni a lélek,
de a testi szerelemben
összesimúl és
boldogan felejti magát.
Facebook
Pinterest