Szerelmes vers
A lány a kehelyre csókját lehelte,
a lovag kiitta, földhöz odaverte.
Lenéz, pirul, felnéz és sóhajt a lány,
és könny a szemén, és mosoly ajakán.
Mert nekem a szerelem merész,
halálig tartó összeesküvés,
gyönyörű, páros lázadás
a zsarnok elmúlás
ellen.
Olyan az arcod, a szemed is,
ugyanúgy simogat a kezed is,
úgy lobban fel benned is a vágy,
mint a nyári kazalban a láng.
Talán azért jutalmaz engem Isten
ilyen nagy szerelemmel
mert eddig semmiben se hittem
csak éltem csillagokkal szemben.
Én lélegzek benned,
élsz bennem, te bátor,
vagyunk mi egymásnak
fölvirágzott sátor. (...)
Szerelem, arannyal
befújt hársfa-teknő,
rengess minket, födj be
tüzes bárányfelhő!
Mindenkire nevetünk és semmitől se félünk,
Mert a legerősebb és legkedvesebb kapocs köt össze,
Melynek - egyébként - gyémántkemény a páncélja.
Én nem akartam sohasem,
s most olvadt testtel, részegen
sodorsz sodroddal, szerelem.
Éjszakára letakarom az órát, világító
számok nem mérhetik a szerelem idejét,
más fények illenek gyönyörünk hangjaihoz.
Csillagos éjszaka volt,
virágillatú álom.
Szembe jött a sors,
s vele az én párom.
(...)
Táncot járt a fény,
beragyogott mindent,
az angyal értem jött,
és elvitte a szívem.
Nekem a szerelem nem volt víg ajándék,
Lovagi birkózás, tréfás kopja-játék,
De volt ravatalos, halálos-víg torna,
Játék a halállal, titkos élet-forma.
Mi is a szerelem? Mondd meg te, kedves.
Visszatalálás legbensőbb magunkhoz,
Az ártatlansághoz, a kezdetekhez?
Ősszel édesült szerelem,
mint a bor, télre kiforr,
lélekben erős ragyogás,
mint a pohárban a bor.
Lángokat lehelsz a télbe,
selyemben kiállsz a szélbe,
havas melled ormosodik,
szemem érte kormosodik.
Becsületed romló pénz lett,
s gyönyörű vagy, mint az ének.
Szerelem élő lángja,
lelkem legközepében
milyen vigyázva, míly szelíden sebzel!
(...)
Ó, tűz, gyönyörbe forgatsz!
Ó, égés édessége!
Ó, puha kéz! Ó, érintés, te kedves!
Facebook
Pinterest