Szerelmes vers
Szeretek nálad. Meglehet,
szeretlek is. Bevalljam?
Nem.
És senkise kérdje meg,
miért vagyok zavarban.
A szerelem nem a józan ész hiánya,
hanem felülvizsgált, átgondolt,
fölhevített és a szív
formájához igazított józan ész.
Szeretnek.
Óh milyen könyü a világ!
A csillagos ég ringat a karjaiban,
lábam alatt szinte muzsikál a föld.
Elhervad gyorsan minden szép virág,
Elfonnyad mind, amit kert s rét terem,
De mely nyujtotta e virágokat:
Örökké él maga a szerelem!
Ó, ha eljön öregkorunk,
Szerelmünk mélyebb s babonásabb...
Ragyogj, ragyogj hát, alkonyunk,
Végső szerelmünk fénye, áradj!
Tudod, te jól, hogy nem tud az hasadni:
hogy húz a szíved, vonszol, lök felém!
Ó, szerelem
miért hallgatok
nem mondtam ki sosem
hogy a tiéd vagyok.
Egy szó
átüt a csend fonalán
egy szó
szívedig ér talán.
Szeretett lányka mellében csodás és furcsa tűz lakik,
távolról süti testünket, és hűsít, hogyha ránk simul.
Hogy fejezzelek ki szavakban,
romolhatatlan szerelem,
öröklétemben láthatatlan
pihenő gazdag ámbra-szem?!
Aki legdrágább, aki legszebb,
aki fény bennem, ragyogó,
az örök bálványnak, a szentnek;
üdvözlet, örökkévaló!
Midőn együtt vagyunk
Nem tudunk beszélni;
Szemeinkben látjuk
Lelkeinket élni.
Szivünk titkos vágya
Összetalálkozik:
Mint két bolygó szellem,
Kik egymást keresik.
Akit nagyon szeretsz,
Soha meg ne csókold, ne öleld meg,
Áhítattal csak a kezét fogd meg.
Akit nagyon szeretsz:
Közted s közte, mint egy tündérfátyol,
Lebegjen a távol.
Megvan az, amit szednék,
csak az adagolást nem értem.
Kockázatok és mellék-
hatások a tekintetében.
Facebook
Pinterest