Dalos Rimma
1944 — orosz költő
Hó hidegébe takarózva vendégül jött hozzám a bánat.
Őszi virágok fonnyadása, elállíthatatlan eső. Így távozik a természetből az élet.
Szerelmesem kavicsokat hozott. Megörültem, hogy ilyen tarkák.
Benned keresem menedékem, találom hullásomat.
Mindenért, amit veled valaha tettek, én fogok megfizetni.
Mindennél erősebb a büszkeségem, de nem vagyok tőle boldog.
Odavetted tenyeredre a szívem, s a földnek fordítottad lassan.
Nagy kín, nagy kín a sze- relem. Jó, jó, de van-e jobb?
Egy szív volt (mondjuk így), rátenyereltél, és azt mondtad: pardon.
Facebook
Pinterest