Idézetek a történelemről
A történelem egyetlen óriási szőttes. Senki sem láthat át belőle arasznyinál többet.
Szókratész és Krisztus egyetlen sort sem írt le, s látják, a mai napig megmaradt a tanításuk, ezzel szemben mások minél több könyvet adnak ki, annál ismeretlenebbek, ez, kérem, a történelem összeesküvése.
Az ember becsvágya olyan eszményi közönséget teremt magának, amelyet úgy hívnak: utókor.
A legrosszabb sors, ha valakit elfelejtenek. Vannak, akik a történelem főszereplőivé válnak, akiknek születésnapját megünneplik, akikre emlékeznek, és vannak, akiket kitörölnek, mintha sosem léteztek volna.
Tévedés lenne azt hinni, hogy ősapáink megvetették a kényelmet. Igaz, hogy a földi létről mindig úgy beszéltek, mintha az csak megpróbáltatások és küzdelmek sorozata volna, és készséggel föláldozták vagyonukat, sőt életüket is a kötelességért, de amellett igyekeztek megszerezni a kényelmet, sőt a fényűzést is, ha módjukban állott.
A fogolytáborok tele vannak olyan emberekkel, akik nagyon hasonlóan nyomasztó élményekről számolnának be. A helyszín és a részletek eltérhetnek, de a borzalom és a szenvedés ugyanaz, és egy tőről fakad.
Az ember néha olyan buta. Azt hiszi, vannak történelmi dolgok, meg vannak magánügyek, s a kettő nem tartozik össze. Közben kiderül, hogy mindig minden összetartozik. Ha az ember a történelmi eseményekkel foglalkozik, millió meg millió ember magánéletét találja mögöttük.
A legendák felülírják a történelmet. Az önzetlenség az erőszakot, a szárnyaló beszédek a néma tetteket. A történelem csupán a csatára emlékszik, a vért elfelejti.
Abraham Lincoln, a vámpírvadász c. film
A háborúk csalókán egyszerű színben mutatják fel a történelmet. Világos fordulópontokkal szolgálnak, könnyű megkülönböztetéssel: azelőtt és azután, győztes és vesztes, helyes és helytelen. A valódi történelem, a múlt, nem ilyen. Nem egysíkú, és nem egyenes irányú. Nincs körvonala. Csuszamlós, akár a folyadék; végtelen és kiismerhetetlen, akár az űr. És változtatható: épp mikor mintát látsz kirajzolódni, a perspektíva megcsúszik, alternatív változat kínálkozik, rég elfeledett emlék merül fel.
A történelmet a legapróbb, gyakran észre sem vett hibák alkotják.
Ha emlékezünk, tanulunk a történelemből, hogy hasonló katasztrófa ne következhessen be soha többé. De csak akkor tanulunk a történelemből, ha visszautasítjuk a hamisítást.
A felejtés nem a történelem bűne: a történelem vak, öntudattalan. A felejtés az emberek bűne, akik a történelmet csinálják. Az embereknek van rá jó okuk, hogy kiválogassák vagy eltüntessék az emlékeiket, és nem szeretik, ha szót kérnek azok, akiket szeretnének elfelejteni.
A történelemnek olykor kihagy az emlékezete. Érdekes módon gyakran kifejezetten jelentős tényekről is elfeledkezik, holott épp az lenne a kötelessége, hogy ezeket örökítse meg.
Az emberiség története meghatározóan inkább a tönkretételek, a rombolások, a pusztítás és leigázások története. Az emberré válás folyamatába mintha programhiba telepedett volna.
Felsőbbrendűségét másra kényszerítő nép még meg nem maradt a történelem sodrásában.
Facebook
Pinterest