Idézetek a történelemről
Minél kevésbé ismerünk egy kort, annál könnyebb "aranykort" csinálni belőle. Minél kevésbé ismerünk egy embert, annál könnyebb idealizálni az alakját. A történelemtanítás szeret idealizálni. Pedig nem azzal segíti a hazafias nevelést, ha mennybe viszi a múlt hőseit, hanem avval, ha azt bizonyítja: történelem sohasem volt. Mindig csak jelen van, és a jelen mindig züllöttnek, romlottnak tűnik az előző korokhoz képest, a legnagyobb költők versei bizonyítják. Következésképp a mi züllött, romlott korunk is történelem lesz egyszer. És lehet, kortársaink közül épp azokból válnak "tiszták, hősök, szentek" akikről legkevésbé tudjuk elképzelni.
A történelem - még ha törvényei a természeti törvények erejével is építenek vagy sodornak - mindig az emberek tömegének műve; a tömegek pedig egyénekből állanak.
A történelemnek megvan a maga igazsága, a legendának is megvan a magáé. A legendák valósága más természetű, mint a történelem valósága. A legendák igazságai olyan mesékből fakadnak, melyekből valóság lesz. Egyébként a történelemnek és a legendának ugyanaz a célja: megmutatni a pillanatnyi emberben az örök embert.
Egy őrült, aki istennek képzeli magát (...) ez történik, kedvesem. Újra és újra, végig a történelem során. S magával ragadja az egyes embert.
A diktatúra csak zárójel a népek életében...
A történelem geodétikus vonalai Isten útjainak mintájára tekervényesek, ködösek, és a legtöbbször kifürkészhetetlenek.
A történelmet azért kell tanulmányoznunk, hogy jobban megértsük a jelenünket.
Aki történelmet olvas, mindig a sorok közt olvasson.
Tudni kell, hogy mikor az Úristen népek s országok dolgát rendezte volt a földön, Erdélyről ügyesen megfeledkezett. Azóta is szokásban maradt, hogy megfeledkezzenek róla, valahányszor adódik.
A korai egyházatyák többsége meg volt győződve arról, hogy az embernek nincs oka nevetni, és nincs mentsége arra, ha tréfálkozik. A siralom völgyében élve, az eredendő bűn árnyékában, a sírás és a gyász sokkal inkább illik az emberhez, mint a nevetés és a viháncolás.
Az emberi történelem tulajdonképpen tanulási folyamat, amelyben a gonosz csak arra szolgál, hogy próbára tegyen minket, és továbbvezessen a szeretet, az erény és a bölcsesség útján. A gonosz fokozatosan kiküszöbölődik majd az emberi világból.
Én intenzíven magamba szívtam annak a kornak minden negatív elemét, amelyben éltem.
A világtörténelem drámai probléma. Nem egyéb, mint az emberi kollektív lélek tarka, zavaros és változatos, de mégis határozott lélektani törvények szerint lefolyó végzetútja, melynek egyes szakaszai nem csak egymásra, hanem egymásból is következnek.
Ha az ember felülről nézi a dolgokat, mindnyájan gyerekek vagyunk a történelem sodrában. Egészen apró gyerekek, pólyásbabák, vagy talán csak papírdarabok, melyeket kedvére sodor a szél.
Semmit sem adhatunk hozzá a történelemhez, de el sem vehetünk belőle.
Facebook
Pinterest