Idézetek a történelemről
A történelem alapvető igazságtalansága, hogy nem lehet megkérdezni azokat, akikről írunk: ők mit gondolnak arról, amit állítunk.
A történelem már csak így működik. Minden okok és okozatok láncolata, meg persze általában egy nagy rakás szerencse is belejátszik a dolgok alakulásába.
A történelem sosem unalmas, vagy legalábbis nem marad az túl sokáig.
A korabeli történész soha nem tud olyan hiteles történelmet írni, mint a későbbi emberöltők történészei. Ez ugyanis a valódi perspektíva megszerzésétől függ, így látják csak tulajdonképpeni arányaikban a tényeket. Mint minden más, ez is relativitás kérdése, ha nevén akarja nevezni a dolgot.
Ami egyszer már megtörtént, az legnagyobb sajnálatunkra, bármikor újra bekövetkezhet.
Minden évtized megtermeli a maga témáit, a kutatónak alkalmazkodnia kell ezekhez.
Az emberiség történetét inkább folyamatos korrekciók láncolatának tekinteném. Botlások, hibák, mellékutak, szakadékok. Eddig megúsztuk. Lehetett javítani. Alkudozni. Új és új szövetségeket koldulni. Eddig valahogy mindig átcsúsztunk a pótvizsgán.
Sokak szemében a történelem (beleértve az evolúciót is) nem számít tudománynak, mert a jelenségeit nem lehet megismételni, és így kísérleti úton nem bizonyíthatók. De ha ugyanazt a dolgot sokfajta szemszögből, sok tudományterület felől vizsgáljuk, az egymástól független forrásból származó eredmények egy többé-kevésbé független megismétlésnek felelnek meg. A multidiszciplináris megközelítés ettől válik nélkülözhetetlenné.
Történelemnek azokat a kellemetlenségeket nevezzük, amelyek valaki mással történtek meg.
Az én szememben minden palota a hivalkodás oktalan, ízléstelen, szörnyű megtestesülése. Ha felidézem magamban Versailles-t, a Kremlt, Postdamot, a Buckingham Palace-t és a többi hasonló mauzóleumot, történelmi érdekességük ellenére is az az érzésem, hogy pusztán az emberi nagyképűség emlékművei.
A magyar történészek most olyan mértékben vonultak sündisznóállásba, vették át fokozatosan a hatalmi beszédmódot, (...) hogy a szakma egésze veszítheti el hitelességét.
A történettudomány legitim módszereivel bizonyos problémákat soha nem lehet megoldani vagy akár csak érzékeltetni. Néha talán jobb helyette egyszerűen történeteket mesélni.
Minden ember számára saját kora legjellemzőbb vonásainak az áttekintése, s az ebből levonandó helyes döntések meghozatala a legnehezebb.
A régi szövetségeket nehéz megtörni. A történelem tele van ilyen és ehhez hasonló következetlenségekkel.
A jövő felé haladás elképzelhetetlen a múltba vetett pillantás nélkül.