Idézetek a történelemről
A valódi történelem láthatatlanul valósul meg a látható történelem esetlegességein, kísérletezésein, árulásain és kudarcain keresztül. A látszat ellenére semmi sem vész el véglegesen az emberek erőfeszítéseiből és szenvedéseiből. Ami pozitív dolog a földi lét rendjében megvalósul, mindaz elraktározódik az öröklét csűrjeiben.
A történelem esélyt kínál arra, hogy a helyes leckéket tanuljuk meg.
A termékeny új eszmék sohasem az egyes embertől származnak, hanem mindig a kortól. Egyenesen értékük próbaköve az, hogy sokan gondolják egyidejűleg.
Az emberiség egész jövőjét kiolvashatod a múltjából.
A történet mindenki életében Az elmúlt időt alakítja újra. Ezt megfigyelve megjósolhatod Körülbelül a dolgok fő irányát, Mely még nincs is, de már csíráiban És gyönge kezdetében zárva él. Ilyesmiből lesz az idő gyümölcse.
A történelemben mindig akad egy különös és folyton megújuló nemzetség: a rend megszállottjainak sora. Ezek egy elvont és korlátlan hatalmú bálvány előtt hódolnak, az emberi élet mit sem számít szemükben, ha szembeszegül az intézmények dogmáival.
A történelem nem ismeri a feltételes módot. Ezért nincs értelme azt fejtegetni, mi lett volna, ha...
A történelem csak kifogások tárháza. Ha a nemzetek a múltba révednek, már azelőtt gyűlölködni fognak, hogy egymás szemébe néznének. Ebből nem lesz béke!
Az ember tanulmányozhatja a történelemkönyveket, de azt, hogy valójában mi történt a nagyapjával, akit kuláklistára tettek a harmincas években, vagy a dédnagymamájával, aki a nagy ukrajnai éhínség idején halt meg, már a mikrotörténelem mondja el. Az ország történelme a családi történetekből rajzolódik ki.
A történelem lassú, de dolgozik.
Arra, hogy mi zajlik le két ember között, a történelemnek semmi rálátása nincs.
A történelem az eszmék története. Nem az emberek írják, hanem az idő.
- Ha a történelmet a nyertesek írják, kik tudják, mi történt valójában? - A vesztesek.
Vajon a történelem eltűnhet, ha vérrel írják?