Bódi Attila

A múltat is csak elképzelitek. Azt mindenki olyannak látja, amilyennek akarja. Nyiss csak ki egy történelemkönyvet. A jövő meg annyit ér, mint az ötéves terv, meg a propagandaosztály többi álma. Észre sem veszitek, hogy amíg ti a múlttal meg a jövővel bajlódtok, elmegy mellettetek az élet.

Mind a múltból érkezünk. Ott alakul ki a ma valósága. Csak akkor érthetjük meg a jelent, ha ismerjük a múltat.

A történelem csak kifogások tárháza. Ha a nemzetek a múltba révednek, már azelőtt gyűlölködni fognak, hogy egymás szemébe néznének. Ebből nem lesz béke!

A nemzet a legnagyszerűbb fogalom, amit az ember ki tudott találni, hogy mögé suvassza a hatalmi törekvéseit. Ha én hideg számításból a magam oldalára akarok állítani tömegeket, nem mondhatom, hogy tessék szíves lenni engem támogatni, mert olyan jólesne uralkodni rajtatok. De ha ügyesen kisajátítom a nemzet fogalmát, és megfűszerezem némi félelemmel meg büszkeséggel, mindjárt érezni, hogy felélénkül a tömeg. És láss csodát, a birkák követni fognak.

A vallás (...) egy természetes képződmény, a Homo sapiens igénye, hogy a kérdőjeleit felkiáltójelekké kalapálja, mert akkor nem fog többé félni, sőt, örökké fog élni.

A dolgok csak úgy megtörténnek, és én, ahogy mindenki más is, csak úgy megélem őket, nem kellene ezt túlspekulálni. Ennyi, és nem több, amit pártatlanul, hazugság nélkül ki lehet mondani. A dolgok egyszerűen megtörténnek! (...) Mi csak megfigyelők vagyunk, gyengén látó, félig süket megfigyelők. Az utólagos belemagyarázás a fantáziánk műve, ponyvairodalom.

A világ öntörvényű és bonyolult, inkább lehetőség, mint bizonyosság.

A társadalom olyan, mint valami zavaros folyadék. Mindig beletorkollik valamilyen izmusba. Nincs saját alakja. Arra folyik, ahol kisebb az ellenállás. Hiába kéred számon rajta, hogy csúnya a formája.

Nem lehet mindenre emlékezni, minden tévedést, fájdalmat, szégyent, bűnt bevallani. De elfelejteni sem lehet őket, csak relativizálni.

Egy felnőtt már sok mindent nem tud a gyerekkoráról, másrészről viszont sokkal több mindent megért belőle. Egyes történetek elkopnak, de számos összefüggés, körülmény csak később válik láthatóvá, érthetővé. Néha egészen kegyetlen módon kell újrateremteni a szülők, rokonok, barátok alakját, belátva, hogy az akkori tetteikre nincs feloldozás, vagy ellenkezőleg: meg lehet, meg kell nekik bocsátani. Minden úgy volt, ahogy volt, csak egy kicsit másképpen - és ez az önképet is felboríthatja.

Aki elfelejt valamit, az nem emlékszik. Aki próbál elfelejteni valamit, az mindig arra a valamire gondol.

Az emlékek itt készülnek a jelenben. Az agy önkényesen rakja össze a múlt szilánkjait. A jelenünkhöz igazítja, így csapja be magát. Ezért emlékszünk másképpen ugyanarra a történésre. Igazából nem is emlékszünk, csak fantáziál mindenki, újra alkudja a múltját, újra meg újra.

A jó házasság alapja a közös pszichózis, csak erősen kell hinni benne.