Idézetek a történelemről
A történelem arra tanít, hogy egy korszak bukásának előjele mindig az istentelenség.
Egy bizonyos kor fölött ebben az országban úgy érzi az ember, hogy minden volt már egyszer, az óra körbejár. Egyfolytában ismétlik az adást.
Érdekes és jelentőségteljes tény az, hogy egy történésznek, ha nincs benne semmi teológiai elfogultság, rá kell jönnie arra, hogy nem tudja leírni őszintén az emberiség fejlődésének a történetét anélkül, hogy kiemelt helyet ne adna abban a Názáretből származó pénztelen tanítónak... Az olyan ember, mint én is, aki még csak kereszténynek sem nevezem magam, látom azt, hogy az összkép ellenállhatatlanul ennek a kivételes jelentőségű embernek az élete és személyisége körül összpontosul. (...) A világ attól a naptól fogva egy más világgá kezdett válni, hogy hirdetni kezdte a tanításait.
Egyszer a gyerekek is felnőnek, és nekik is meg kell tanulniok a történelemből, hogy türelmetlenség és uszítás hatására mily könnyen változhat szörnyeteggé az ember.
A világtörténelemben azt kedvelem a legjobban, hogy csakugyan igaz, és mindezek a különös események ugyanolyan valóságosak voltak egykor, akárcsak manapság mi magunk. Holott olyan események történtek, amelyek kalandosabbak és csodálatosabbak mindannál, amit az ember kitalálhat.
A világtörténelem, sajnos, nem holmi szép költészet. Híjával van a változatosságnak. Főként a kellemetlen dolgok ismétlődnek egyre-másra.
Mit sem ér, ha a történelmet hatalmi szóval betiltják. Éppen annak kell alaposan ismernie mindazt, ami régi, aki újat akar teremteni.
A "körülbelül" nevek és pontos évszámok nélkül nem történelem.
Minél többet tudunk meg mindarról, ami a nagyvilágban történt és történik, annál érthetőbbé válik számunkra mindaz, ami a közelünkben játszódik le.
A jelen vallása a jövő mítosza. Mindkettőben közös, hogy volt idő, amikor sokan hittek bennük; és mindkettőről bebizonyították már, hogy tévedés.
A szabadság illúziója egészen addig tart, amíg hasznot hoz. Attól a perctől kezdve, hogy túl költségessé válik az illúzió további fenntartása, lebontják a díszletet, elvonják a háttérfüggönyt és láthatóvá válik a színház (csupasz) téglafala.
Hogy ki milyen vallásban hisz, ugyanolyan történelmi véletlen, mint hogy milyen nyelven beszél.
A birodalmak karddal kezdődnek és tintatartóval végződnek.
Mennyi történelmet kell a szegény diákoknak tanulniuk százezer év múlva!
Mi, emberek szörnyű állatok vagyunk. Történelmünk háborúk története. Egy véget nem érő történet. Egy elmebaj meséje.
Facebook
Pinterest