Idézetek a történelemről
A nagy események sokszor kis események időbeli felerősítései.
A történelem olyan, mint a zsíros kenyér hagymával (...). Semmi változatosság. Ugyanazt az ízt böfögjük vissza. Egész évben. Ugyanaz a forgatókönyv, egy téma sok variációval: zsarnokság és felkelés, háború és béke, gyarapodás és elszegényedés.
A történelem az a bizonyosság, ami az emlékezet elhalványulásának és a dokumentáció pontatlanságának találkozásából jön létre.
A világ, ahogyan mi ismerjük, végéhez közeledik, mégis a múlt rejti a jövő kulcsát.
A történelem számomra nem más, mint eszköz arra, hogy egyre jobban megismerjem Istent, aki - hitem szerint - abszolút módon irányítja a történelmi eseményeket. Vagyis Istent úgy ismerhetem meg egyre teljesebben, ha az Ő kijelentéseinek - a Bibliának - az elmélyült tanulmányozása mellett, Istent az ő cselekvéseiben és munkálkodásában ismerem meg, ami egyenlő a történelemmel. Isten kijelentései (a Biblia) és Isten működése e világban (a történelem) tökéletes egységben tárul elénk.
A történetírás füstös, imbolygó mécsesével lassan botorkál előre a múlt ösvényein, igyekezvén rekonstruálni annak eseményeit, felfogni visszhangjukat, és sápadt fényénél feléleszteni az egykori szenvedélyek hevét.
A legtöbb háborút nem dicsőséges királyok és vitéz tábornokok döntötték el, hanem tetvek és patkányok, amelyek fertőzést hordoztak és járványokat terjesztettek.
A történelem az a tantárgy, amelynek a legnagyobb hatása volt értékrendszerünk kialakulására, hiszen milyen más alapra lehet a jövőt építeni, mint a múltra?
A történelmet csontból, húsból és akaratból álló emberek csinálják.
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
Aki nem ismeri a múltját, annak nincs jelene. Jelen nélkül pedig nincs jövő.
Aki egy embert öl meg, az gyilkos. Aki milliókat, az hódító.
Nem bizonyítja-e a történelem, hogy mennyire reménytelen az emberek azon igyekezete, hogy önmagukat megismerjék - Isten nélkül? Nem bizonyítja-e a történelem, hogy valóban nincsen bennünk semmi jó? Vajon nem vérrel, halállal, könnyel és rémülettel írták-e a történelmet? (...) Milyen reménytelen dolog azt képzelni az emberről, hogy humanista!
A történelem tele van olyan szélhámosok történeteivel, akik nem tudták, mikor kell abbahagyni.
Egy bizonyos időn túl minden időpont homályossá és zavarossá válik, és a történelem tisztasága a legenda ködévé alakul.
Sok hitványságot tartanak dicsőséges emlékezetben a hazug írások sorai. Sok fenség, sok igaz érdem, örök dicsőségre méltó sok emberi nagyság pihen a föld alatt jeltelenül, emléktelenül.
Facebook
Pinterest