Idézetek a társadalomról
Tanúi lehettünk annak, hogy az ember néha milyen erőszakos, és mekkora károkat okozunk egymásnak - nem csak a tetteinkkel, hanem felelőtlen szavainkkal is. Jobbak vagyunk ennél. Muszáj, hogy jobbak legyünk! (...) Akik hozzánk hasonlóan abban a kiváltságban részesülnek, hogy az űrből letekinthetnek a Földre, más nézőpontból látják bolygónkat és lakóit, az embert. Most biztosan tudom - sohasem voltam ennyire biztos benne - hogy muszáj jobbnak lennünk!
Ha elhatározzuk magunkat, akkor közös munkával bármire képesek lehetünk, beleértve földi problémáink megoldását is.
Egy társadalom sikerességének, életerejének egyik legbiztosabb mutatója a mobilitás, vagyis az, hogy tagjai életszínvonalban, iskolázottságban feljebb juthatnak annál, ahonnan szüleik elindultak, vagy amilyen helyzetbe beleszülettek. Innen nézve Amerika elképesztően sikeres.
Az ország - lakosai származását tekintve - sokkal gyorsabban válik sokszínűvé, mint toleránssá.
A világ megváltoztatása nem megy politika nélkül.
Egy civilizáció akkor ér el igazi haladást, amikor nagy (mérnöki) kihívásokat kell megoldania, mint például a hatalmas katedrálisok megépítése a 12-13. században, az óceánokon történő hajózás a 15-17. században, illetve a nukleáris, légi és űrprogrammal kapcsolatos akadályok legyőzése a 20. században. Mindezek az egész társadalom számára az általános jólét növekedésével jártak, épp ezért kell költeni az űrkutatásra.
Soha nem láthattál könnyet a szemünkben, Ha volt is, észre sem vetted. Ha féltünk, egymástól vártunk biztatást, Így lettünk mi megátkozott nemzedék!
Az alaptáborban arról álmodozunk, hogy de jó lesz hazamenni és lenyírni a füvet vagy befőzni a baracklekvárt. Amiről itthon fel se merül bennünk, hogy érték lehet, az onnan nézve értékessé válik. Amikor az ember az olyan apró dolgokat megtanulja értékelni, hogy például meleg vízben mosogat, kicsit másként néz már az életre. Mellesleg amikor kimegyünk Afrikába, Ázsiába, látjuk, hogy tömegek élnek hozzánk képest elképesztő szegénységben. Nem csak meleg vizük nincsen, nincs vizük. Miért nyávogunk mi itt? Mi a bajunk? Hogy nem tudjuk megvenni a drágább kenyeret a boltban? Nagyon el vannak csúszva az értékek, és néha jó, ha az ember egészen lecsupaszítva látja az életet. A civilizációs máz alatt kevésbé szembetűnő mindez, de fenn a hegyen látod, mire vagy képes, mi az érték, mennyire törékeny az élet. És azt is látod, hogy egy csomó minden nem reális abból, ahogy élünk, mégis ezt a mesterséges világot éljük meg reálisnak. Ha mindezt lehántjuk, akkor derül ki, mi is a lényeg.
A lakott világ kicsi, két ember keze határolja. A lakatlan világ hatalmas. Minden irányból körülfogja a lakott világot.
A tulajdon a gyenge kizsákmányolása az erős által; a közösségiség az erős kizsákmányolása a gyenge által.
A szegénység ügyében mi, a gazdagok, nem tehetünk úgy, mintha mindent a legjobban tudnánk. Be kellene fejeznünk, hogy cipőt meg plüssmackót küldünk ismeretlen embereknek. Meg kéne szabadulnunk az óriási, atyáskodó bürokrata szervezetektől, hisz egyszerűen átadhatnánk a bérüket azoknak, akikről állítólag gondoskodnak.
A legtöbben úgy szeretnének élni, hogy az nekik jó legyen. Ez ma már nem elég. Nem tudjuk függetleníteni magunkat a világ eseményeitől. Bárhol következne be valami komolyabb katasztrófa, szinte azonnal kihat a Föld minden lakosára, akár felismerjük ezt, akár nem. Összetartozunk, és ahhoz, ami a bolygóval és velünk történik, gondolkodásunk révén nap mint nap mindannyian hozzájárulunk. Jó volna felismerni, hogy a tartós jót csak akkor érhetjük el, ha egymást támogatva és segítve úgy szeretnénk élni, hogy az mindenkinek jó legyen.
A demokrácia olykor nem tesz jót a kisebbségeknek.
Tényleg demokráciát akarunk, vagy propagálni igyekszünk az annyira fontosnak tartott értékeinket: férfiak és nők egyenlőségét, a kisebbségek élethez és fejlődéshez való jogát, a szólás- és vallásszabadságot? A választási rendszer helyett inkább az egyetemes értékek összességéhez kellene ragaszkodnunk.
Paradox módon mindazok, akik a békés egymás mellett élés lehetősége ellen ágálnak a gyűlölködésükkel, egymást segítik.
Facebook
Pinterest