Idézetek a társadalomról
Az ember falkában élő állat, ahhoz alkalmazkodik, ami a falkában elfogadott, ami magatartási norma és követelmény, akár tetszik, akár nem - ezért oda kell figyelni, mi az, ami elfogadott.
A világ mindig is olyan hely volt, ahol kéz kezet mos. Ha ez összeomlik, többé-kevésbé összeomlik a társadalmunk is.
Elég legközelebbi rokonainkat, a csimpánzokat és a bonobókat venni, hogy belássuk: az idegengyűlöletnek egyértelmű biológiai alapjai vannak.
A deprimáló társadalmi környezet az embert álmodozásra készteti, hajlamos a nemzetet, szerepét, jelentőségét valami mitikus derengés színein át szemlélni, csakhogy a végén mindig ugyanott ébred, és ugyanolyan toprongyosan.
A polgárnak egy olyan helyen, ahol méltósága nem alapja a társadalmi közérzetnek, sőt sorvadóban vannak biztonságos léte feltételei, nap mint nap számolnia kell a távozás gondolatával. Az írónak pedig, mintsem elnémulna, adott esetben távoznia illik már csak tiltakozásból is.
Az a hely, ahol a diktatúra honos, már egy utca képéről felismerhető, a jelmondatokról, azok méretéről, a szeretett vezető nagy méretű arcmásairól. Talmi olcsóságokban, a közhely, a giccs ámításában jelentkeznek a hatalom eszményei.
A diktatúra, a szolgaság az emberi lélekben lakozik, akkor pedig történhet bármi a politikában, az odabenn, a bordák mögött, a demokrácia körülményei között is tovább él.
Egymás érdekeinek, értékeinek megbecsülése, kölcsönös tisztelete csakis harmonikus egzisztenciális és morális viszonyok között lehetséges, olyan fokú stabilitásban, amelyben az ember saját sorsával már annyira elégedett, hogy fogékonnyá válik szomszédja mássága, sajátos intézményei iránt, sőt közelségének mint tulajdon gazdagságának örülni is tud. Jelenleg minden jel arra mutat, ettől mérhetetlen távolságra vagyunk.
Tudod, mi a sorsa az olyan népnek, amely nem képes rá, hogy magát kormányozza? Úgy bizony. Mások fogják kormányozni őket maguk helyett.
Azzal, hogy rengeteg adatot összegyűjtünk a világ problémáiról, megtesszük az első lépést a leküzdésük felé.
Egy jó, sőt kiváló társadalom (...) nem csak azt a célt tűzi maga elé, hogy minél kevesebb ember szakadjon le, hanem azt is, hogy minél több embernek segítsen kiemelkedni.
Olyan jövőben hiszek, ahol munkánk értékét nem a fizetésünk nagysága határozza meg, hanem hogy mennyire ragyogunk az örömtől, és mennyi értelme van annak, amit teszünk. Olyan jövőben hiszek, ahol nem egy újabb értelmetlen munkára készít fel az oktatás, hanem az értelmes életre. Olyan jövőben hiszek, ahol nem kiváltság szegénység nélkül élni, hanem mindenki megérdemelt alapjoga.
Semmi se fontosabb a léthez, mint a sokszínűség. Szükség van különböző fajokra, nyelvekre, gondolatokra, ha másért nem, hát önmagáért, de ezáltal tudod te hova tenni magad.
A szegénység legfőbb jellemzője, hogy megsemmisíti a jövőt.
A szegénység nem jellemhiba. A szegénység pénzhiány.
Facebook
Pinterest