Idézetek a társadalomról
Az ember legyen nyitott nem csak a szakmájából adódó feladatokra, hanem a nagyobb közösségének életében történő hirtelen változásokra is. És ne úgy fogadja azokat mint önkorlátozásra kényszerítő körülményeket, hanem mint olyan kihívásokat, amelyekben a sajátjánál magasabb rendű, fontosabb akarat nyilatkozik meg.
Mai világunk legfőbb baja (...), hogy mindenünnen a túlbuzgók hangja hallatszik.
Az emberiség IQ-ja állandó, tehát ha eggyel többen leszünk, akkor a már itt lévőknek le kell mondaniuk az értelmi képességük egy részéről, hogy jusson az újnak is.
Az a kérdés, barátom, hogy tényleg annyi seggfej van-e a világon, mint amennyit az ember gondol, vagy a seggfejek nagyobb hatással vannak a többiekre, mint a jó emberek, és ezért tűnik nagyobbnak a számuk, mint valójában?
Magyarországon sztrájkol - Hymen. Évről évre kevesebben házasodnak itt az emberek. Szinte kétezerrel kevesebb például a házasságok száma csupán ez évben. És csupán szeptemberig. (...) A jövendő magyarjainak nincs se kedvük, se módjuk világra jönni.
Mindannyian bíbelődünk a vallási, családi vagy akár közösségi hagyományainkkal, mert azt gondoljuk, hogy azok tartanak bennünket életben. De a világ változik. Bizonyos hagyományok megszűnnek, kikopnak és jönnek helyettük újak.
Boldog az a család, melynek előrelátható, gondos, övéit szerető feje van s boldog az a város, amelynek bölcs, mindent előre megfontoló, tekintélyes feje van.
A természet kevert génállományra törekszik, hogy erős, egészséges utódaink szülessenek. Két, nagymértékben különböző genetikai állománnyal rendelkező személy gyermekénél a gének előnyös keveredése várható. Az eltérő génállomány egyik jele lehet a különböző bőrszín. És ebben még egy politikai üzenet is rejlik: a bőr nem ismeri a rasszizmust, mi több, genetikailag ösztönösen a változatos inputot keresi.
A nép életében nincsenek átmenetek. A nép az egyik pillanatban még némán eszi a szart, kibontja a csillogó sztaniolpapírból, és nyeli békésen, egyik kakát a másik után, de a másik pillanatban már belezőkéssel őrjöng. Nincs sárga jelzés, csak piros meg zöld.
Nincs a forradalomnak nagyobb ellensége a boldogságnál.
Az az ország vagy rendszer, ahol megingott a munka becsülete, és sem a törvény, sem a jó ízlés nem tudja helyreállítani, az nem sokáig tarthatja magát.
A politikában elég, ha ismerik a neved, akkor is, ha ez a név fabatkát sem ér.
Kiszaladt a vér ereinkből S most az utcákon nyargal végig. Ime, eljöttek a gyárkémények Szikrát lehelő arkangyalai, Hogy visszavívják a pokoltól Ádámot és Évát.
Százszor tüntettek. Mindig, csak mindig hiába. Valaki kiált. S már más is. És lám, kihányja fénylő sujtással arcukat, szemüket ismét a hites tűz, és mégis, újra melegít még, és gyújt és gyújtón azt a régi szót kiáltja.
Amikor valakire azt mondjuk, hogy "más", "kevesebb", "közülük való" vagy "különb náluk", az a címkézés a megfelelő feltételek mellett rövid úton nagy pusztításhoz vezet.