Idézetek a társadalomról
Milyen különös (...), hogy mennyi hasonlóság van a helyek és az emberek között. Egyik pillanatban még sok ember vesz körül, a másikban már egyedül vagy. Az arcok, a hangok semmivé lesznek hirtelen.
Egy sokszínű világban élünk. A pizza, a gyros, a szushi és az édes-savanyú mártás idegen kultúrák betüremkedései hagymából, szalonnából és paprikából álló univerzumunkba. És szeretjük őket! A paprika is magyar lett, pedig Amerikában őshonos. Az idegeneket nem szeretjük. Az a kérdés, hogy egymást itt Európában, ami nem egy túl nagy kontinens, nem túl sok emberrel, idegennek látjuk vagy sem.
A nyugati világképpel ellentétben, hogy nem minden jó-rossz, alacsonyabb rendű és magasabb rendű. Vannak egymás mellé rendelt "dolgok". A férfi és a nő ilyen. Jin és Jang. Egyik sincs a másik nélkül, s mindegyik tartalmaz valamennyit a másikból.
A teremtő teremt, a teremtmény meg lerombol, A felhők fölé építettünk mennyországot betonból, De akkora a súlya, hogy a föld alá vitt bennünket, És a föld alatt sötét van, nem találjuk a lelkünket.
Magyarország, te szent nagy békesség melled élettől dagad. Van kenyered, van vized elég, mégis éhezik sok szegény fiad.
Az egyéneknek nem kell tudniuk, hogy merre tartanak; a piac tudja. Hagyd magukra az embereket a megfelelő társadalmi struktúrában, és ők gondoskodnak minden másról.
Sokkal egyszerűbb egy üzlet tulajdonosával tárgyalni, mint egy alkalmazottal, aki jövőre már valószínűleg nem is lesz a cégnél; ugyanígy jóval könnyebb egy zsarnok szavában bízni, mint egy törékeny, választott politikuséban.
Az abszolút függetlenség lehetetlen. Gondolkodásunkban: szerzett tapasztalatainktól függünk; a mindennapi létben: más emberektől, akikkel a kölcsönös segítség értelmében kapcsolatban állunk.
Ha az ember önző módon csak magára gondol, és semmibe veszi a mások életét, nem kerülheti el végzetét.
A terroristák olyanok, akár a légy a porcelánboltban. Hiába akarna a légy törni-zúzni, olyan gyenge, hogy egy teáscsészét sem tud felborítani. Keres tehát egy elefántot, beleszáll a fülébe, és elkezd zümmögni. Az elefánt megvadul a félelemtől és a haragtól, és letarolja a porcelánboltot.
A gondolat nem jár alanyi jogon. Vannak gondolatra méltó, illetve arra méltatlan egyedek. Ez utóbbiakat meg kell szabadítani a tályoggal és fekéllyel terhes gondolatoktól.
Ha a város és a falu nem emeli fel magához a nyomortelepet, akkor a nyomortelep fogja lezülleszteni magához a várost és a falut.
Az a kéz, amely ma talán fegyvert fogna ellenem, holnap simogató baráti kéz is lehet, ha az embert cselekvésre késztető motívumok az ember lelkében megváltoznak.
A meditációval lelkünket csendesítjük el egy olyan világban, ahol örökös hallgatásra van kényszerítve.
Az a fajta mentalitás, amelyik minden bajunkért csak a politikai ellenfelet teszi felelőssé, soha nem fog kínálni igazi megoldásokat. A pártokban, koalíciókban, politikai ideológiákban megrekedő közgondolkodás soha nem juthat el a bajok gyökeréig.
Facebook
Pinterest