Kal Pintér Mihály

Ha eljön a Gonosz, hogy megtérjen, és már nem lesz többé Gonosz, akkor mihez képest lehetünk mi jók?

Megváltót várni nehezebb, mint horgászni: mert a hal az hol jön, hol nem jön. A Megváltó meg ugye többnyire nem testesül meg naponta. Így aztán ebbe a munkakörbe általában nem sikerorientált papi személyek kerültek.

Mindennek van határa! Illetve csak a szabadságnak nincs. Mindenki szabadon azt teheti, amit jónak lát, de... ha én nem látom jónak, amit maga jónak lát, akkor miért ne az én jóllátásom legyen a mérvadó?

Van elég gondolat. Nem kell újakat szülni. Inkább tisztítsuk meg a meglévőket! Sok vadon termő ötletfoszlány ellentmondást eredményez, és kételyeket teremt. A kétely káoszhoz vezet, a káosz anarchiához.

Sokan azzal vádolnak minket, hogy szabályozzuk a gondolatokat. De kérdem én, mi más lehet egy iskola célja? Kiválasztani a helyes gondolatokat, és elválasztani azokat a helytelenektől.

A tárgyakat most sem birtoklod, csak használod.

A Megváltó nem más, mint egy agytumor.

A csodát (...) csak fájdalmakon, szenvedéseken keresztül lehet megismerni.

A filozofálásba belealudni (...) mindig veszélyes. Ilyenkor ugyanis végtelenített üzemmódra áll át az agy. Gőzerővel pörög egy számunkra nem létező irányba.

A szavakat nem csépeljük. A szavakat nem pazaroljuk. A gondolatmeneteket nem hagyjuk szabadon, mert abból káosz lesz. A gondolat fegyver, amelyet jókor és jól kell használni. A szónak hatnia kell. A gondolatokat átválogatjuk, tömörítjük, megalkotjuk, és hagyjuk hatni. A szó üt, a szó termékenyít, a szó harcol!

Az élet nem pusztán biológia! Az élet kulturális örökség! Az élet honfiúi hovatovább! Az élet szilárd elhatározás!

Szeretem az ateistákat. (...) Szeretem őket, mert ők foglalkoznak az Istennel. Foglalkoznak vele, mert azt mondják, hogy nincs. Hát innen csak egy lépés, hogy meggyőzzem őket az ellenkezőjéről. Ezek jámbor, derék emberek.

Nem hinni (...) ugyanolyan nehéz, mint hinni. A legkönnyebb csak legyinteni. Azt bárki tud.