Idézetek a társadalomról
Ha egy társadalom vezető rétege megérteni, sajnálni kezdi az alsóbb osztályokat, idealizálja költészetében, reformterveket vitat meg, hogyan lehetne sorsukon javítani: a történelem tanusága szerint ez nagyon szép, nagyon nemes vonás, de egyrészt nem használ sokat az alsóbb osztályoknak, másrészt végzetesen rossz jel a vezető rétegre nézve. Annak a jele, hogy a vezető réteg elvesztette önmagában való hitét, elvesztette hitét kegyelemszerű kiválasztottságában. És ez annyit jelent, hogy elvesztette létjogosultságát.
Semmiféle erény nem emelheti fel a nőt magasabb társadalmi osztályba; csak a bűn teheti azt meg.
Manapság sokat foglalkozunk definiálással, címkéket rakunk mindenre, harcolunk, ki mit gondol jól, közben sokszor a lényeg elveszik, azt érzem. A fontos kérdéseket nem tesszük fel. Például hogy figyelünk-e egymásra, valóban támogatjuk-e a másikat, tiszteljük-e a szüleinket, akkor is tudunk-e adni a másiknak, ha épp fáradtak vagyunk vagy nem feltétlen értünk egyet vele.
Akik lemaradnak, és csak a múltba merednek, azok elfelejtik, hogy abban a sokat dicsért múltban a gyerekek fele ötéves kora előtt belehalt valamilyen betegségbe.
A város egy szuperorganizmus, olyan, mint egy termeszvár. De még csak részlegesen fejlődött ki, tele van megoldatlan problémákkal. A termeszvár kitűnően légkondicionált hely, friss levegő járja át, míg a városaink szennytől bűzlenek és problémákkal küzdenek. De ez még nem jelenti azt, hogy nem fejlődnek. Az igazán izgalmas kérdés az, hogy elég gyors lesz-e a fejlődésük ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjanak az általuk előidézett változásokhoz.
A forradalmak általában kiszámíthatatlanok. Az előrejelzett forradalmak nem történnek meg, mert azok ellen felkészülnek a hatalmon lévők.
A cenzor olyan államhivatalnok, akinek a fejünkben van az irodája.
Ebben a szaros világban minden jó dolog receptköteles, vagy elfogyott. Esetleg olyan mocsok drága, hogy a gatyád is rámegy, és a lelkedet is eladhatod érte. Az élet egy étterem, amelyet nem engedhetsz meg magadnak.
Én addig utáltam a polkorrektséget, amíg mostanában nem lett kötelező utálni.
A nacionalizmus nem az idegenek gyűlöletéről, hanem a honfitársak szeretetéről szól. Akkor lesz rosszá a nacionalizmus, ha az idegengyűlölet válik fontossá.
Az ötletek olyanok, mint a csokoládé, mert mindenki szereti őket, ezért bizonyosodj meg róla, hogy kinek kínálod fel őket.
Nehéz elképzelni olyan kultúrát, amely lemond a tisztességről, de nem szükséges, hogy ez a tisztesség mindegyikben egyforma legyen.
A tisztesség, ha úgy vesszük, afféle szociális kenőanyag, amely bármelyik társadalmat működésben tartja.
Sok tekintetben elvesztettük az érzékünket az iránt, mit jelent társadalomban élni, összetartozni, vitatkozni, sokszor már nincs eszményképünk, nem tudjuk, mit jelent polgárnak lenni, hajszol bennünket a technikai fejlődés, az állandó önkifejezési kényszer.
A kitaszítottaknak, akik úgy érzik, hogy leértek a gödör fenekére, az a felfedezés, hogy van másik, még annál is mélyebb gödör, mint amelynek a fenekére ők maguk le vannak nyomva, megnyugtató tapasztalat, visszaadja nekik emberi méltóságukat és önbecsülésük maradékát.
Facebook
Pinterest