Idézetek a társadalomról
Amióta világ a világ, ez a helyzet: a fejlődés, a haladás, a miértek mindig is csak keveseket érdekeltek. A legtöbb ember egyszerűen csak élni akart, szórakozni, kikapcsolódni, enni, inni, szexelni, jól érezni magát.
A technológiai fejlődést csak a társadalmi reakciókkal együtt érdemes vizsgálni.
A terrorizmusnak (...) a túlreagálása sokkal nagyobb veszélyt jelent a biztonságunkra, mint maga a terrorizmus.
Senki sem képes befogadni az összes tudományos felfedezést, senki sem tudja megjósolni, hogy fest majd a világgazdaság tíz év múlva, és senkinek nincs halvány fogalma sem arról, merre tartunk ilyen rohanvást. És miután senki nem érti a rendszert, leállítani sem tudja senki.
Egyenként csak szavak vagyunk, de együtt egy verset alkotunk.
Ha akarjuk, ha nem, a világ egyre feszítettebb tempóban rohan előre.
Tudod, mi manapság a demokrácia? A hülyeség és az ostobaság diktatúrája. Miből gondolod, hogy minden ember alkalmas arra, hogy globális kérdésekben, gazdaságpolitikák és ideológiák között döntsön? Szerintem az nem demokrácia, amikor a kormányok az iskolázatlan embereket igyekeznek hangzatos hazugságokkal manipulálni.
A pusztuláshoz az is elég, ha csak néhány befolyásos ember hiszi istennek magát.
Demokrácia. Ahol boldog-boldogtalan szavazhat arról, ki irányítson, pedig a legtöbbek döntésében nincs helye az észérveknek. Nem is lehet, hiszen nem is látják át a folyamatokat. Aztán az emberek mindig rájönnek, hogy nem egy új messiás került hatalomra, hanem csak egy hozzájuk hasonló ember, aki, ha kell, hazudik, ha kell, manipulál, lop, csal, piszkos üzelmekbe keveredik. És gyakorta a legrosszabb embertípus áll politikusnak, illetve a legrosszabb embertípusból válik sikeres politikus.
Gyúlj ki, égi szikra lángja, szent öröm, te drága, szép! Bűvkörödbe, ég leánya, ittas szívünk vágyva lép. Újra fonjuk szent kötésed, mit szokásunk szétszabott, egy-testvér lesz minden ember, hol te szárnyad nyugtatod.
Ebben az irigykedő kultúrában a karácsony egy különösen érzékeny időszak, sokszor inkább emlékeztet egy versenyre vagy egy vetélkedőre, semmint egy meghitt ünnepre.
Mindenkinek joga van felháborodni (...), de az embereknek adott reakcióinkban hosszú évek munkája kell, hogy legyen.
Míg hagyományosan a család volt a fő házasságközvetítő, manapság a piac formálja romantikus (...) preferenciáinkat, majd ki is elégíti igényeinket - jó pénzért. Korábban menyasszony és vőlegény egyikük családjának nappali szobájában találkozott, és hozomány formájában pénz vándorolt egyik apa kezéből a másikéba. Ma az udvarlás bárokban és kávézókban folyik, és a pénz a szerelmesek kezéből kerül a pincérekébe. Aztán ennél is több pénz kerül a divattervezők, edzőterem-tulajdonosok, dietetikusok, kozmetikusok és plasztikai sebészek számlájára, akik segítenek úgy megérkezni a kávézóba, hogy a lehető legjobban hasonlítunk a piac szépségideáljához.
Nem lehet az embereket belelökni valamibe csak azért, mert mi türelmetlenek vagyunk azzal kapcsolatban, hogy a világnak most azonnal változni kell.
Ha az ember bármilyen közösségnek a tagja, akkor akarva-akaratlanul mindig képviselni fogja őket.