Brandon Hackett

Az igazság egy... egy emberek felett álló eszme, egy istenség, amiben rengeteg hisznek, de egyúttal rengeteg ellensége van.

A technológiai szingularitás nem egy bizonyos mértékű fejlettségi szintet jelent, hanem irracionálisan felgyorsuló fejlődési ütemet.

Az önmagunk mindenhatóságába vetett hitet nehéz leküzdeni.

Szerintem valahol mindenki álarcot visel. Ki kevesebbet takar el magából, ki többet.

A precizitás is művészet, még ha te például nem szereted is, ha a zenét kiszámítják és olyan elvek szerint építik fel, amelyeket nem értesz.

Amióta világ a világ, ez a helyzet: a fejlődés, a haladás, a miértek mindig is csak keveseket érdekeltek. A legtöbb ember egyszerűen csak élni akart, szórakozni, kikapcsolódni, enni, inni, szexelni, jól érezni magát.

A technológiai fejlődést csak a társadalmi reakciókkal együtt érdemes vizsgálni.

Az intelligencia önmagában nem minden, az ősi ösztönökön és viselkedésmintákon nehéz változtatni.

Valójában már évek óta nem élek. A létezés önmagában kevés.

Ha akarjuk, ha nem, a világ egyre feszítettebb tempóban rohan előre.

Az emberek csak azokat tudják sajnálni, akik náluk hátrányosabb helyzetben vannak. A kiemelkedő képességűekre mindig is irigykedni fognak, szenvedésüket és fájdalmukat pedig kárörvendő elégedettséggel figyelik.

Mindenkit manipulál valaki.

Mulatságos, amikor egy intelligenciát nála alacsonyabb rendű intelligenciák próbálnak meg felügyelni.

A hatékonyság valóban fontos, de a biztonság még fontosabb.

Értelmetlen ez a túlzott félelem a jövőtől. (...) Minden kornak megvannak a maga ostoba álmai és félelmei.