Idézetek a társadalomról
A totalitárius hatalom sorsszerűen és elkerülhetetlenül megtapossa az emberiséget.
Szegénység, és ezzel elnyomás, szolgaság volt más időkben is. Mindig volt. De azért volt, mert az emberek nem ismerték a módját, hogyan lehet a természet erőit az ember szolgálatába állítani. Kezdetleges eszközökkel túrták földjüket és dolgozták föl termékeit. Keveset termeltek: hogy némelyeknek jusson, másoknak nem maradt. De ma! A technika mai eszközeivel sokkal több ember minden szükségletét el lehetne látni.
Egy forradalomhoz a számok önmagukban sohasem elegendők. A forradalmakat rendszerint agitátorok kisszámú hálózata robbantja ki, nem maguk a tömegek. Ha valaki forradalmat akar szítani, nem azt a kérdést kell feltennie: "Hányan támogatják az eszméimet?", hanem ezt: "A támogatóim közül hányan képesek hatékony együttműködésre?".
Az írást ismerő társadalmak hálózatokba szervezik az embereket, így mindenki csak egy-egy apró lépés egy hatalmas algoritmusban, a fontos döntéseket pedig az algoritmus mint egész hozza meg. Ez a bürokrácia lényege.
Egy ország szellemi világában is áll az, amit a fizikában a "közlekedési csövek" törvényének neveznek. Ha egy edény vízbe akármilyen vastag meg vékony, hosszú meg rövid csöveket dugunk: a víz valamennyi csőben egyféle magasságban fog állani. Egy nép szellemi életének összes edényeiben is a kultúra egyformán szokott szállni.
Az egyéni gondolkodás a kollektívában egyes-egyedül termékeny vitában, kulturált vitatkozásban termelheti meg a maga gyümölcsét, hozamát.
Régi igazság: nem a törvényhozás a fontos, hanem a közigazgatás: a végrehajtás.
Bárki, akinek volt már dolga az adóhatósággal, az oktatási rendszerrel vagy bármilyen összetett bürokráciával, tudja, hogy az igazság csupán csekély jelentőséggel bír. Sokkal fontosabb, mi van az adatlapunkra írva.
Minden hivatal neve valójában ugyanazt takarja: a gépezet akaratát.
Mondják: ragyog tudásod, akár a Hold az égen. De jaj, mit ér az ész, ha meg kell halnom éhen? Ha zálogba tennének - tudásomat meg engem, Hogy árán egy napi falat kenyérre teljen, Könyv, penna és tudás - ott visszadobnák nyomba, "Nem kell ez" - mondanák, vetnék szeméthalomba. Nyomornak bölcsességből eddig mi haszna vált? Csak ínség látogatja a szegény asztalát, Még nyáron sincs kenyér a házában sehol, És téli öröme a parazsas-csupor. Az utcán minden eb dühödten ráugat, Csavargó is, ha látja, szór rá vad átkokat, Kinek könyvében a szegénység meg van írva, Annak jobb lenne, ha leszállna már a sírba.
A XXI. századi élet legfontosabb ténye az, hogy az emberek hackelhető állatok lettek. Ha elég adatod van és elég a számítási kapacitásod, akkor meghackelheted az embereket és jobban megértheted őket, mint ők értik saját magukat. Megjósolhatod a döntéseiket, manipulálhatod a vágyaikat és bármit eladhatsz nekik, amit csak akarsz, legyen az politikus vagy árucikk. Ez azt jelenti, hogy az adat válik a legfontosabb erőforrássá a világon.
Néhány nacionalista abban bízik, hogy a világ sok zárt, de barátságos erődítményből áll. Minden nemzeti erődítmény megőrzi majd a saját érdekeit és identitását, de az erődök ennek ellenére képesek lesznek békésen kereskedni és együttműködni. Nem lesz bevándorlás, multikulturalizmus, globális elit - ahogy globális háború sem. A probléma ezzel az elképzeléssel az, hogy a védett erődök ritkán barátságosak. A múltban minden próbálkozás, amely felosztotta volna a világot jól elválasztott nemzetekre, háborúba és népirtásba torkollt.
A rossz hirdetés akár csökkentheti is a termék forgalmát.
Az én generációmban már nincs összetartás, a repedések a felnőtt létben mutatkoznak meg igazán. (...) A keresztanyaságot tukmálni kell, mint a rossz bort.
Ha egy diktátor hisz egy elméletben, akkor szinte lehetetlen megváltoztatni az ország politikáját, még akkor is, ha az az elmélet csődöt mond, mert senki nem mer nemet mondani a diktátornak. Egy demokráciában viszont nagyon könnyű valami mást kipróbálni, ha egy elmélet nem működik.
Facebook
Pinterest