Idézetek a társadalomról
Az ember elviheti az öreg Európa minden tudását és technológiáját az Újvilágba, ám ha a földrajzi adottságok kedvezőtlenek, csak igen mérsékelt sikerre számíthat - különösen, ha még a politikája is elhibázott.
Ha a lakosok közül minden negyedik a legmélységesebb szegénységben sínylődik, az országnak sem könnyű gazdaggá válnia.
Ha mind a két dolog az államalapítás feltételévé volna téve, az is, hogy legyen államfő, az is, hogy lehessen lázadás, akkor államalapítás egyáltalában nem volna lehetséges. Pedig mégiscsak ez volna a nép szándéka. (...) A lázadás jogtalansága tehát abból világlik ki, hogy (...) a saját célját tenné lehetetlenné.
Politikai harcban nem zengünk dicshimnuszt az ellenfeleknek.
A rendőrség, tulajdonképpeni funkcióját tekintve, egy szabad társadalomban anomália. Jelentős hatalommal látják el ugyan a végrehajtó hatalom rendszerében, ezt a hatalmat azonban csak vonakodva és korlátok közé szorítva adják meg neki. Hatalma, sajátos formáit tekintve - az egyének letartóztatásához, felkutatásukhoz, őrizetbe vételükhöz és ellenük erőszak alkalmazásához való jog -, félelmetes, ahogyan képes a szabadságot szétrombolni, a magánszférába betörni, az egyénekre váratlanul és közvetlenül hatást gyakorolni. Ráadásul ez az óriási hatalom, szükségképpen, a bürokrácia legalacsonyabb szintjén elhelyezkedőkhöz delegált, akik a legtöbb esetben ellenőrzés és felügyelet nélkül gyakorolják azt.
A második világháború utáni nemzedék, az én nemzedékem, olyan korban nőtt fel, amikor a nőket gyermekként és birtoktárgyként kezelték. Parlagon hagyott kertek voltak... de szerencsére a szél mindig hozott vad magvakat. Ha írtak valamit, az illetéktelennek minősült, a nők mégis lázasan dolgoztak. Észre se vette senki, ha festettek, ez mégis lelki táplálék volt számukra. Könyörögniük kellett a művészetükhöz szükséges eszközökért és műteremért, s ha nem kapták meg egyiket sem, fákon, barlangokban, erdőkben és apró szobákban teremtettek önmaguk számára helyet. Táncolni alig, vagy egyáltalán nem lehetett, így hát az erdőben táncoltak, ahol nem látta senki, vagy a pincében, vagy a szemetesvödör ürítése közben. A test díszítése gyanút ébresztett. A vidám test vagy ruha csak növelte a sértés (...) veszélyét. A tulajdon testükön viselt ruhadarabokat nem mondhatták magukénak. Akkoriban a gyermekeikkel kegyetlenkedő szülőket egyszerűen csak "szigorúnak" nevezték, a mélységesen kizsákmányolt nők lelki gyötrelmeit "idegösszeroppanásnak" hívták, a fűzőkbe szorított, a szigorúan kordában tartott és kíméletlenül elnémított lányokat és asszonyokat tekintették "bájosnak", azokra a nőkre pedig, akiknek sikerült rövid időre kibújni a pórázból, a "rossz" bélyegét sütötték.
Az úgynevezett világ, vagyis a közösség véleménye és ítélete valakiről néha csal ugyan, de többnyire helyes; ámbár a törvény előtt próbákkal ritkán tudná bebizonyítani. Olyan ez a vélemény, mint a vad szaga a kutyára nézve: homályos szaglás vezeti őt a vad biztos nyomára és fekvésére.
Miféle gyönyörűség fogható a világon az uralkodás, a hatalom gyönyörűségéhez?
Akár önkényuralomról van szó, akár demokráciának nevezhető politikai szisztémáról, a politika veleje mindig a társadalom ellentmondásainak felismerése, kezelése, valamikénti megoldása, hogy az adott társadalom egyben maradhasson.
Szabadságvesztés büntetést végrehajtó intézetekben (...) az elítéltek egymás közötti viszonyai szinte második társadalmat alkotnak, s ennek a társadalomnak az értékei, belső normái, hierarchiája alig van összefüggésben az intézet hivatalos értékrendjével, elvárásaival, hierarchiájával.
Ahol az állam erős, ott a társadalom gyenge, és ahol a társadalom gyenge, a demokrácia még nem eresztett mélyen gyökeret.
Vagy a politikáért él valaki, vagy a politikából. A politikából, mint hivatásból él, aki arra törekszik, hogy tartós bevételi forrássá tegye, a politikáért, akinél nincs így.
A rend az emberi erőknek, javaknak, tevékenységeknek belső összefüggése, a rendőrség pedig e belső folyamatnak csak időleges, külső támogatója őrködő szolgálatával, hozzávetőleges hamaros eszközeivel. Mint a jó orvos óvhatja, támogathatja, időleg helyettesítheti az organismus működéseit, de nem teremtheti.
A migráció ősrégi jelenség, hagyományos megoldás az olyan hagyományos nehézségekre, mint a háború és az éhínség. Az európai kontinens lakosai mindannyian bevándorlók utódai.
A migráció természetes a mai világban, hiszen a gazdagok és a szegények között óriási szakadék tátong. Az teszi a letelepült lakosság számára különösen ijesztővé e jelenséget, hogy visszafordíthatatlannak tűnik. Noha a legtöbb menekült előbb vagy utóbb szeretne visszatérni a hazájába.
Facebook
Pinterest