Idézetek a társadalomról
A legcsekélyebb rasszizmus is sok, s undorító, de van.
Az atomkor itt van, és itt is marad. De maradunk mi is?
Alapvetően téves az az elképzelés, hogy az erkölcsös politika erkölcsi kompromisszumokkal is célt érhet. Úgy nem lehet eljutni északra, ha közben dél felé megyünk, mindegy, milyen pici lépésekkel haladunk is.
Ami megy a televízióban, meg ez az egész város, nyilvánvaló, hogy a méltóságnak itt már nincsen semmi értéke. Ez a világ afelé hajtja az embert, hogy ne az igaz értékekkel foglalkozzék, hanem az élvezetekkel. És mindenki azt hiszi, hogy ennek nem lesz semmi következménye.
Nincs olyan uralkodó, aki jó néven vesz egy rabszolgalázadást.
A tisztességes embereknek azért kell politikával foglalkozniok, mert különben ezt teljesen kisajátítják a gonosztevők.
A jelszavak üres fejben keltik a legnagyobb visszhangot.
A képviselők olyan ördögök, akiket angyalok választanak.
A hatalmi játszmákban a szövetségek és az ellenszövetségek nagyon képlékenyek, a pillanatnyi érdekek formálják őket.
A ráció segít abban, hogy teljesen megbízhatatlan elemekből, mint amilyenek például az emberek, megbízható, jól működő struktúrákat hozzunk létre, mint amilyen a rendőrség, a bürokrácia, a tudomány. A társadalom, a tömeg, amely valójában primitív, és számtalan ösztönös reakciója van, ha magára hagyjuk, könnyen megvadul, és önnön értelmes léte ellen fordul. Különös szokások, hiedelmek tűnhetnek fel, ha ezeket nem fojtjuk el idejében, akkor később nehéz lesz a dolgunk.
Egy bölcs hajdan szamáron útazott. - Azóta az idő megváltozott, Nagyon megváltozott már, Most a szamarak Lovaglanak, A bölcs pedig gyalog jár.
Veszélyes azt hinni, hogy egy jelkép bukása egyenlő a jelképezett dolog eltűnésével, ám a kísértésnek szinte lehetetlen ellenállni.
Az emberek azért (...) vallásosak és azért tisztelik a szenteket, mert az állam nem nyújt támaszt nekik sem szociálisan, sem politikailag, sem pedig gazdaságilag. És ha az emberek a szentekbe kapaszkodnak, onnan már csak egy lépés a babonaság.
Nem kell az embereknek annyit gondolkodni, azt nem szereti a hatalom.
Az ember társas lény. Szociális beágyazottság nélkül nem sok esélyünk lenne a túlélésre olyan stresszhelyzetekben, mint amikor megsebesülünk vagy betegek vagyunk. A szociális izoláció nem véletlenül indítja be azonnal az agy riasztási rendszereit, míg a társadalmi elismerésnek nagyon komoly jutalmazó hatása van.
Facebook
Pinterest