Idézetek a társadalomról
A férfiaknak és nőknek az idők kezdete óta megvan a szerepük! Ez a civilizációnk alapköve.
Ma, kérem, a számítógépek királyok! Az a szomorú igazság, hogy az emberek fabatkát se érnek mellettük!
Társadalmunk mellőzött emberei sokat elárulnak arról, kik is vagyunk valójában.
Gyerekkorom óta úgy érzem, léteznek valamilyen játékszabályok, valamiféle közös tudáskincs, amelynek a valóságos emberek birtokában vannak, de velem elfelejtették megosztani ezt a tudást, vagy nem figyeltem oda, amikor kellett volna, esetleg merő rosszindulatból elhallgatták őket előttem. Így aztán máig sem tudom, hol húzódnak azok a láthatatlan határvonalak, amelyeket nem szabad átlépnem, mert ha mégis, akkor menthetetlenül lelepleződöm: a "valóságos" emberek társadalma mindörökre kivet magából.
Nincs működő demokrácia a jogok folyamatos érvényesítése - és az ehhez való feltételek mindig újra való megteremtése - nélkül.
Ezen a földön vannak ostorok és áldozatok, és... amennyire csak lehet, menekülnünk kell attól, hogy az ostorral tartsunk.
Hogyan lehetséges, hogy választók - az egész világon - a közemberek (azaz saját maguk) átlagánál sokkal silányabb vezetőket emelnek maguk fölé? Ez már az ókorban is meggondolkoztatta az elmélkedőket. Némelyiküket arra késztette, hogy elvessék - mint illúziót - a demokrácia gondolatát. (...) Valami mást kerestek. Ez a más pedig mindmáig hiányzik.
Ahhoz (...), hogy hősökké váljunk, deviánsnak kell lennünk, szembe kell mennünk a normával.
Az a fixa ideám, hogy az emberi tudat egyszer egy magasabb dimenzióba küzdi fel magát, és kiszűri a rosszindulatot meg a negatív gondolkodást.
Természetünknél fogva társas lények vagyunk, igyekszünk csoportokhoz tartozni (...). Ugyanakkor a csoportos létnek vannak árnyoldalai is, olyan nyomás, kényszer, amelyet a csoport fejt ki az egyénre. Fontos ezekkel is tisztában lennünk, hogy jól tudjunk védekezni ellene.
Van egy olyan illúziónk, hogy a döntéseink bentről jönnek, és mi magunk vagyunk felelősek a cselekedeteinkért, pedig ezeket a kultúránk, a családunk, a nemünk, a barátaink és még sok más faktor befolyásolja. A ruhákat, amiket hordunk, a videókat, amiket Youtube-on nézünk, mind a barátaink hatására választjuk. Nem is kellene személyiségtesztet kitöltetnem, már az ismerősi köre alapján meg tudnám állapítani, ki milyen ember.
A tömegnek két hangja van: egy a gyűlöleté, a másik az örömé; csodálatos, hogy ily sok együtt üvöltő torok két ilyen különböző zajt tudjon produkálni.
Ha olyan dalokat írok és énekelek, amit mindenki ért, mindenki befogad, úgy érzem, segíthetem az emberek együttélését, megértését. Mint a főzőkanál a fazékban, én az élet jó ízeit szeretném úgy kikeverni, hogy egyenletes, tiszta ízharmónia jöhessen létre.
Miért tesznek emberek rossz dolgokat? Bármilyen botrány tör ki bárhol, a fejesek mindig azzal rázzák le a felelősséget, hogy pár gonosz ember tehet róla, az angol kifejezés erre az, hogy "pár rossz alma került a hordóba". (...) Valójában rengeteg esetben jó emberek tesznek rossz dolgokat, akiket valaki rossz hordóba tett.
A nemi szerepek összefolynak. Ami régen kőbe vésett volt, ma már nem az. Bármit csinálhatunk, nincsenek határok. A nők nem csak gyereket szülnek és főznek. Örökbe is fogadhatnak, de maratont is futhatnak, vagy súlyt emelhetnek és ma már a főzés is választás kérdése. A férfiaknak sem kell elefántokra vadászni, vagy a mezőn dolgozni. És ebben ez a csodálatos. Mindenkinek megvan a szabad választás lehetősége.
Facebook
Pinterest