Idézetek a társadalomról
A kereskedelmi útvonalak kereszteződésében eszmék találkoznak, az egymással harcoló szokások és hitek felőrlik egymást; a diverzitás konfliktust, összevetést és gondolatokat szül; a babonák kioltják egymást és kezdetét veszi az értelem.
Amíg hitt abban a világ, hogy a formaságoknak van értéke, addig volt is! És volt hatalma is!
Az extrém sportokban komoly eredményt elért sportoló elismerése (...) egy példa állítása a társadalom elé. És mivel egy társadalom nagyrészt befolyásolható emberekből áll, nem mindegy, hogy milyen példát állítunk eléjük.
Az ember azt hiszi, az ő megpróbáltatásai egyediek, pedig éppen attól borzasztó az egész, hogy egyetemlegesek.
A Függetlenségi nyilatkozat olyan, mint egy térkép. Az ember bízik benne, de csak akkor győződhet meg róla, ha kimegy, és próbára teszi.
A világ aljas, de az embernek nem muszáj aljasnak lennie, ha nem akar.
Nincs egyéb hatalom (...) e földön, mint a tudományok varázsereje, melly mind egyeseknek, mind köztársaságoknak annyira óhajtott jollétét eszközölhetné és biztosíthatná.
Minden ember önnön cél; mindegyiknek ugyanazon egy nemes természete, jussa, célja és rendeltetése vagyon. Következőleg eredetiképpen minden emberek egyenlő jussal és méltósággal bírnak.
Az illemtanok általában úgy érvelnek, hogy "tekintettel kell lennie az embernek másokra" és talán éppen ez a másokra való szüntelen hivatkozás nem teszi őket vonzóvá; jó ezért azt is tudatosítani, hogy az illem - mindenekelőtt az illemszabály betartójának számára - "védőöltözet" és biztonsági felszerelés!
A világgazdaság az egymásra utaltság mostani korszakában csak egy roskatag faház, rozsdás szegektől és drótoktól összetartva. Ha az egyik része hirtelen beomlik, akkor jó eséllyel magával ránthatja az egész kalyibát.
Mindenki tiszteletre vágyik, férfi, nő, fekete vagy fehér. Ilyen az emberi természet.
Nincs két egyforma szúnyog, és nincs két egyforma csípés, ugyanígy nincs két egyforma közösség - mindenkinek csak személyre szabott megoldás írható fel receptként. Ami univerzális megoldást kínál, azzal baj van. Az informatikában ez gyakran működik, de a közösségek, az emberek, az életek világában nem.
A termékeny új eszmék sohasem az egyes embertől származnak, hanem mindig a kortól. Egyenesen értékük próbaköve az, hogy sokan gondolják egyidejűleg.
Kettős ketrecben élnek az elmebetegek: egyiket ők építik a lelkük köré, a másikba a társadalom zárja a testüket.
A társadalom törvénye sok-sok ember egyéni törvényéből alakul ki. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a társadalom törvénye azonos az őt alkotó egyéni törvényekkel.