Idézetek a társadalomról
A konzervatívnak nem ellentéte a liberális, ez olyan, mintha azt mondanánk: az emberek kétfélék, vagy nők vagy magasak.
Nézz a világra! Tökéletes az egyensúly. A probléma velünk van. Az emberekkel. Mi vagyunk a betegség. Megérdemeljük, hogy végleg eltűnjünk. Nem a kommunizmus rá a válasz. Sem a forradalom. Mindkettőt próbáltam. A megoldás az automatizálás. Matematikai kozmopoliták. Tegyél meg szaros számítógépet vezérnek! Nincs egója, nincs büszkesége. Egy számítógép program a közjó számára.
Gazdasági krízisekbe, erkölcsi válságokba, háborús konfliktusokba megfeneklett létünk egyetlen kitörési módja, élő hittel megfogni a bennünket teremtő, szeretettel vezetni akaró Istenünk kezét.
Minél nagyobb tömegbe terelnek össze bennünket, annál kevésbé leszünk emberiek, egyéniségek.
Hiába hangzik demagógiának vagy utópiának, az egyetlen út az összefogás, egymás segítése, különben elpusztulunk.
A jó modor a legjobb útlevél az életben.
Az írott szó becsületét nem a videó és a televízió tette tönkre, hanem az a keserű felismerés, hogy a könyvtárak roskadásig vannak ugyan szép és igaz gondolatokkal és világmegváltó tanokkal - de az életünk mégis ott tart, ahol tart: katasztrofális állapotban.
Ha összefogunk, rengeteg mindent el tudunk érni, mint nemzet, mint embertársak, mint barátok, akárcsak a gyufaszálak közösen, törhetetlenek és sebezhetetlenek vagyunk!
Nem az teszi értékessé az embert, amit tud, hanem amit másokkal megoszt.
Ha (...) egy társadalomban tízezrével élnek a saját erejük, tehetségük által meggazdagodott emberek, akkor az a példa túlmutat az egyén sikerén, és ragadóssá válik. Példát mutat arra vonatkozólag, hogy érdemes merész célokat magunk elé tűzni, mert egy sikeresen felépített vállalkozás a siker és az elégedettség érzését nyújtja a tulajdonosnak, - és nem mellesleg megélhetést is ad a benne dolgozóknak is. Márpedig, így lesz erős és tartósan sikeres egy társadalom.
Az emberek tulajdonképpen nem tudják, hogy nap mint nap politizálnak. Ha szétválogatják a szemetet, azzal is. Ha bizonyos kulturális eseményekre elmennek, teszem azt, egy alternatív színházi előadásra, mert támogatni akarják az alternatívokat, szintén. Aki biciklire ül ebben a városban, az is valamiféle politikát képvisel, a városét és a mindennapi életünkét.
Ebben a világban mindenkinek kell egy foglalkozás. Egyszer kimondták a szabályt, hogy mindenkinek csinálnia kell valamit, és lennie kell valakinek. Fogorvosnak, sárkányrepülőnek, zsarunak, takarítónak vagy prédikátornak. Néha belefáradok végiggondolni, hogy mit nem akarok csinálni, és hogy mi nem akarok lenni, hová nem akarok elmenni.
Ebben a felgyorsult világban az ember hajlamos megfeledkezni azokról a problémákról, amelyek közvetlenül nem érintik őket.
Mindig mulatok azon, amikor különböző vállalatok próbálják eljátszani, hogy ők egy közösség. Ez pedig azért sáros, mert egy közösség az önmagáért létezik, annak nincs feladata, csak saját maga fenntartása. Itt a leghülyébb is a közösség tagja, azt is szeretjük, mert idetartozik. Egy vállalatnál a leghülyébbet kirúgják, mert cél van, feladat, valamit teljesíteni kell. A tagságot pedig abból a szempontból értékelik, hogy a feladat ellátásához szükséges és hasznos-e. A közösségben ilyen nincs.
Aki kilóg a sorból, azt a közösségnek nem még jobban ki kell löknie, hanem igazán akkor kell összezárnia.
Facebook
Pinterest