Vecsei H. Miklós
A valóság az érző pillanatok sorozata.
A jó színház olyan, ami után a néző változni tud. (...) És milyen egy jó találkozás egy másik emberrel? Ami után én vagy ő változni tudunk.
Lufikból áll az életünk, melyek előbb-utóbb kidurrannak majd körülöttünk.
Ebben a felgyorsult világban az ember hajlamos megfeledkezni azokról a problémákról, amelyek közvetlenül nem érintik őket.
A szociális munka, önkéntesség nem mindenképpen felemelő, de "több" lesz tőle az ember és emberibb hősöket talál.