Idézetek a társadalomról
A nagy felszabadító történelmi kataklizmák mögött is csak pitiáner emberi érdekek húzódnak. Szóval, óvatosan a forradalmasdival, mert könnyen megtörténhet, hogy fölösleges áldozatok árán ugyanolyan mocskokat szabadítunk magunkra, amilyeneket elűztünk.
A nyomor és a szegénység a társadalom szervi betegsége, amit látszat-intézkedésekkel éppúgy nem lehet meggyógyítani, mint a test nyavalyáit babonás ráolvasásokkal!
A rettenthetetlen hősnőket csodálja ugyan a világ, de a szobortalapzaton, ahová emelték őket, mindig egyedül maradnak.
Hinnünk kell abban, hogy az emberi faj egyetlen vidám család, amely együtt dolgozik és együtt vigad, miközben eléri a lehetetlent.
Az emberiség legnagyobbjai mindig azt hirdették, hogy a legfőbb bölcsesség lemondani tudni: lemondani a vagyonról, a gyönyörről, a hatalomról, minden önző szenvedélyről. Visszahúzódni abba a belső fellegvárba, ahol a sors már nem ér utol bennünket. A modern civilizáció ezt a tant teljesen elfelejtette; gazdasági rendünk, politikánk, egyéni életünk mind a cinikusan bevallott önzésen és hatalomvágyon alapul.
A kommunizmus olyan, mint egy autoimmun betegség: nem önmagában véve halálos, de olyannyira legyengíti a szervezetet, hogy az könnyen áldozatul esik bármi más nyavalyának; az egyén szintjén elsorvasztja az emberi lelket, közösségi szinten pedig elértékteleníti a sikeres, szabad társadalom értékeit.
A népből jön az államhatalom. - No de hova megy?
A demokrácia megköveteli a pluralizmust és annak az elismerését, hogy tisztességes feltételeket kell biztosítsunk ahhoz, hogy egyenlő, de egyben elvitathatatlanul különböző polgárokként együtt élhetünk.
Az egyedülálló, homogén, autentikus nép csupán kitaláció.
Az egész népet sohasem lehet megfogni és képviselni - nem utolsósorban azért, mert soha, egyetlen pillanatig sem marad ugyanaz: a polgárok meghalnak, új polgárok születnek. Ám mindig erős a kísértés, hogy valaki azt állítsa, ismeri a népet mint olyat.
A "népnek" csupán többes száma van.
Mennyire rossz az a büntetés, mikor kényszerítenek, hogy nyilvánosan tagadd meg a legmélyebb meggyőződéseidet? Azt mondani valamiről, amiről tudod, hogy igaz, hogy egy hazugság?
Furcsa idők járnak a demokráciára: úgy tűnhet, mindenki vágyik rá, de hinni már senki nem hisz benne.
Törvényszerű, hogy ahol mindenki már rikítóan festi magát, divatot az kezd, aki tartózkodik ettől. Harminc éve még lehetett gépen szerelmes levelet írni; ma, amikor mindent gépen írunk, épp ez alpári.
Ha a nép változik, meginganak a palota falai.
Facebook
Pinterest