Potozky László

Nem csak a környezetünk és a különböző történések alakítanak minket, már fogantatásunk pillanatában sem vagyunk tabula rasák.

Az én agyamban van egy vegyület, ugyanolyan szép, mint te. Ott lakik legalább tizenöt éve, ezért érzem úgy, hogy mindig is ismertelek.

A nagy felszabadító történelmi kataklizmák mögött is csak pitiáner emberi érdekek húzódnak. Szóval, óvatosan a forradalmasdival, mert könnyen megtörténhet, hogy fölösleges áldozatok árán ugyanolyan mocskokat szabadítunk magunkra, amilyeneket elűztünk.

Ott kell lenni, ahol az élet zajlik.

A fiatalság mindig lázadt, nincsen ezzel semmi baj, de kérlek benneteket, ne a szüleitek és a nagyszüleitek által felépített hagyományt akarjátok lerombolni, hanem előbb tanuljátok meg tisztelni azt, majd teremtsetek maradandót, mert hiába állítjátok, hogy a jövőt akarjátok építeni, amíg az utcán töltitek minden időtöket, és nem erősítitek meg a család intézményét, addig minden erőfeszítésetek hiábavaló.

Úgy a legelviselhetőbb a forradalom, ha odakint van, én meg a négy falon belül.

Senki se érdemli meg, hogy elvegyék az életét pusztán azért, mert hisz valamiben.

A harctéren az érvényesül a legjobban, aki átlátja a káoszt, (...) ahhoz viszont meg kell szokni.

A hagyománytisztelet nem a régi dolgok szó szerinti átvételét jelenti, sokkal inkább kritikai továbbgondolást.

A közös kultúrkör közös harcot is kíván az idegen fenyegetések ellen.

Kell a sötétség, hogy meglátsszon a fény.

Nem kor kérdése az, hogy ki hogyan látja a világot.

Emberi sorsok nem csak ott vannak, ahol születtünk: egy író mindenkivel kell, hogy tudjon azonosulni.