Idézetek a társadalomról
Társadalmunkban úgy éljük végig az életünket, hogy egyfolytában önmagunkat védjük; nem akarunk másoknak túl nagy támadási felületet adni, ezért páncélt öltünk magunkra. Néha olyan sikeresen megtanuljuk, hogyan leplezzük el mások elől valódi érzéseinket, hogy még magunk előtt is rejtve maradnak.
A gondolat, hogy az állam eredetileg valamilyen szociális célból jött létre, teljesen történelmietlen. Hódítás és lopás, azaz bűncselekmények a gyökerei.
Európa egyik felének sokat és koszosan kell dolgoznia, míg a másik fele keveset vagy egyáltalán nem dolgozik.
Az ember egyre kapkodóbban él. Nem képes már tudomásul venni, hogy egy élethossz alatt alig néhány dologgal tud érdemben foglalkozni. Mindent akar. Habzsolna. Ebből aztán pokoli gyorsasággal egyre több művészeti irányzat, politikai ideológia, vallási hóbort, szokás, trend, divat üti fel a fejét. Gyorsabban nyílnak el, mint a legrövidebb életű virág, úgy lobbannak fel, mint a szilveszteri tűzijáték szikrái az újév egyetlen pillanatában.
Az emberiség úgy öregszik, akár egyetlen ember. Elveszti a gyermekkor ártatlanságát, a korral lassan megromlik, egészen addig, míg a mogorva aggastyán már az élet minden ízét szívből gyűlöli.
Amíg az emberiség, minden egyes embert ideértve, gyökeresen meg nem változik, addig dúlni fog a háború, és mindent, amit építettek, termesztettek és tenyésztettek, tönkretesznek és elpusztítanak, hogy azután újra elölről kezdjék.
A demokrácia minden bajára a még nagyobb demokrácia a gyógyszer.
A szélsebes technológiai fejlődéssel összefüggő gazdasági, társadalmi és demográfiai átalakulás globális következményei élesen megkülönböztetik a mai kort minden korábbitól. Talán ezért beszélünk annyit a "rendkívül bizonytalan időkről".
A döntéseket és eseményeket, a nemzetközi konfliktusokat és a polgárháborúkat csakis akkor érthetjük meg, ha a legkörültekintőbben számításba vesszük a reményeket, a félelmeket és a történelmi előítéleteket, s hogy mindezeket hogyan befolyásolják az egyént, a társadalmakat és az országokat formáló fizikai körülmények, vagyis maga a földrajz.
Gazdasági visszaesés idején - mint Európában a közelmúltban - mindig felerősödnek a bevándorlókkal szembeni előítéletek.
Az igazságosság, az egyenlőség és a stabilitás csalhatatlan receptje nem az, hogy az ember találomra alkot "nemzetállamokat" olyan emberekből, akik nem szoktak hozzá, hogy egy régióba összeterelve, egységes csoportként éljenek.
Diktatúrákban a legparányibb kisebbségek olykor úgy tesznek, mintha bevennék a hivatalos propaganda állítását arról, hogy jogaik teljes biztonságban vannak, egyszerűen azért, mert túlságosan gyengék, hogysem változtathatnának a valóságon.
Az arab országokat olyan heves előítéletek, sőt gyűlöletek járják át, amelyekről a nyugati átlagember igen keveset tud, így nem is igen akar hinni bennük még akkor sem, ha fehéren-feketén kinyomtatva látja. A saját előítéleteinkkel nagyjából tisztában vagyunk, de gyakran vakon és süketen állunk a közel-keletiek előtt.
Ha az emberek éhesek és félnek, és valaki megkérdezi, hogy mit szeretnének jobban: biztonságot és kenyeret vagy demokráciát, akkor nem túl nehéz választaniuk.
Az elszegényedett társadalmakban, ahol kevés kellő hatékonysággal és felelősséggel működő intézmény van, a valódi hatalmat milíciáknak vagy politikai pártoknak álcázott bandák gyakorolják. Miközben ezek - olykor a naiv nyugati szimpatizánsok ujjongásától kísérve - egymással harcolnak az elsőbbségért, nagyon sok embernek kell meghalnia.
Facebook
Pinterest