Tim Marshall

A földrajz (...) arra tanít, hogy ha nem küzdünk szüntelenül a "szabályai" ellen, azok fognak győzedelmeskedni fölöttünk.

A Közel-Kelet (...) elnevezése jellegzetesen európai világszemléletről árulkodik, és ez a szemlélet formálta is a régiót. Az európaiak tintával húzgálták meg térképeiken a határokat, amelyek a valóságban egyáltalán nem léteztek - köztük a világ legképtelenebbül mesterséges határait. Ma vérrel próbálják átrajzolni őket.

Az igazságosság, az egyenlőség és a stabilitás csalhatatlan receptje nem az, hogy az ember találomra alkot "nemzetállamokat" olyan emberekből, akik nem szoktak hozzá, hogy egy régióba összeterelve, egységes csoportként éljenek.

Diktatúrákban a legparányibb kisebbségek olykor úgy tesznek, mintha bevennék a hivatalos propaganda állítását arról, hogy jogaik teljes biztonságban vannak, egyszerűen azért, mert túlságosan gyengék, hogysem változtathatnának a valóságon.

Az arab országokat olyan heves előítéletek, sőt gyűlöletek járják át, amelyekről a nyugati átlagember igen keveset tud, így nem is igen akar hinni bennük még akkor sem, ha fehéren-feketén kinyomtatva látja. A saját előítéleteinkkel nagyjából tisztában vagyunk, de gyakran vakon és süketen állunk a közel-keletiek előtt.

Ha az emberek éhesek és félnek, és valaki megkérdezi, hogy mit szeretnének jobban: biztonságot és kenyeret vagy demokráciát, akkor nem túl nehéz választaniuk.

Az elszegényedett társadalmakban, ahol kevés kellő hatékonysággal és felelősséggel működő intézmény van, a valódi hatalmat milíciáknak vagy politikai pártoknak álcázott bandák gyakorolják. Miközben ezek - olykor a naiv nyugati szimpatizánsok ujjongásától kísérve - egymással harcolnak az elsőbbségért, nagyon sok embernek kell meghalnia.

Ha az embernek egy atomfegyverekkel rendelkező, ellenséges állam a szomszédja, akkor hajlamos gyakran gondolni rá.

Az ember elviheti az öreg Európa minden tudását és technológiáját az Újvilágba, ám ha a földrajzi adottságok kedvezőtlenek, csak igen mérsékelt sikerre számíthat - különösen, ha még a politikája is elhibázott.

Ha a lakosok közül minden negyedik a legmélységesebb szegénységben sínylődik, az országnak sem könnyű gazdaggá válnia.

A háborúk kirobbanásának oka mindig is a másiktól való félelem és a bírvágy volt.

A végső határ mindig feltüzelte az ember képzeletét, de mi élünk először olyan korban, amikor az emberiség valóra váltotta az álmot, és kilépett a világűrbe; a jövő útján megtett egy millimétert a végtelen felé.

A földrajz mindig is egyfajta börtön volt - korlátai megszabják, mi alkot egy országot, és mivé válhat egy nemzet, és rácsai közül az államférfiak gyakran megpróbáltak kitörni.

A földrajzi adottságok természetesen nem határoznak meg minden eseményt és folyamatot. A történelem hullámverésében fel-felbukkannak hatalmas eszmék és nagy formátumú vezetők - ám mindennek és mindenkinek az adott földrajzi helyzet korlátai között kell érvényesülnie és tevékenykednie.

Az első ember - a 27 esztendős Jurij Gagarin szovjet űrhajós - 1961-ben jutott túl a Vosztok-1 űrhajó fedélzetén a sztratoszféra felső határán. Szomorú kis adat mindannyiunkról, hogy egy honfitársa, bizonyos Mihail Kalasnyikov nevét világszerte sokkal jobban ismerik az emberek.