Tim Marshall

A táj, ahol élünk, mindig alakította az embert. Befolyásolta a háborúkat, hatással volt a hatalom működésére, a politikai folyamatokra és a világ majd minden szegletét elfoglaló embercsoportok társadalmi fejlődésére. A technológia látszólag áthidalja a népeket elválasztó fizikai és szellemi szakadékokat, de nagyon is könnyű megfeledkezni arról, hogy milyen sokat számít a földterület, ahol élünk, dolgozunk és felneveljük a gyermekeinket, s hogy a bolygónkon élő hétmilliárd ember vezetőinek döntéseit bizonyos mértékig meghatározzák a mindnyájunkat korlátok közé szorító folyók, hegységek, sivatagok, tavak és tengerek - ahogy ez a múltban is történt.

Egyetlen földrajzi tényező sem fontosabb a többinél. A hegyek nem lényegesebbek a sivatagoknál, a folyók a dzsungeleknél. Bolygónk különböző tájain más- és másfajta földrajzi adottságok játszanak döntő szerepet abban, hogy mit tehetnek meg és mit nem az ott élők.

A földrajz törvényeit, amelyeket oly jól ismert Hannibál, Szun-ce és Nagy Sándor, a mai vezetők sem hagyhatják figyelmen kívül.

Ha úgy húzzák meg a térképen a határvonalakat, hogy nem veszik figyelembe az adott terület földrajzi adottságait és a helyi kultúrák éppily fontos sajátosságait, azzal elvetik a későbbi viszályok magvait.

A földrajznak az emberi történelmet meghatározó tényezőként való értelmezése talán kissé sivár szemléletmód, meglehet, ezért nem kedvelik egyes értelmiségi körökben. Azt sugallja, hogy a természet hatalmasabb az embernél, és sorsunk fölött csak korlátozott mértékben rendelkezhetünk. Ám nyilvánvaló, hogy más tényezők is befolyásolják az eseményeket. Bárki értelmes ember beláthatja, hogy a modern technológia lassan megpuhítja a geográfia vastörvényeit.

Egyetlen ember is fordíthat a történelem menetén.

Ha egy nagyhatalom olyasmivel szembesül, amit a létét fenyegető veszélynek ítél, erőt fog alkalmazni.

Az ember nem vásárolhat magának csak úgy az áruházban ütőképes hadsereget.

Békeidőben minden nagy nemzet felkészül az esetleges háborúra.

Ha valaki megütné a főnyereményt a lottón és körülnézne, hogy melyik országot vegye meg magának, az ingatlanügynök elsőként az Amerikai Egyesült Államokat ajánlaná. (...) A környék nagyszerű, a kilátás csodálatos, van néhány egészen káprázatos vízi látványosság, a közlekedési kapcsolatok kitűnőek, és a szomszédok? Hát, azok remek népség, igazán nincs velük semmi baj. Ha ezt az életteret részekre osztjuk fel, mindjárt jelentősen csökken az értéke, különösen, ha a bérlők nem ugyanazt a nyelvet beszélik, és más-más pénznemben fizetik a bérleti díjakat - de mint egy családnak való otthon, nos, jobbat kívánni sem lehet.

Egy bizonyos irányban feltámadó érdeklődés nem feltétlenül jelenti azt, hogy a másik irány érdektelenné válik, sokkal inkább arról van szó, hogy az érdeklődés milyen arányban oszlik meg a kettő között.

Ha az ember az Alpok hóviharaiban didereg, vagy a Duna mellett várja, hogy visszahúzódjon az áradás, talán nem gondol Európa geográfiai adottságainak csodás voltára - ám ez a földrész más kontinensekhez képest nagyon is istenáldotta vidék. Ezek az adottságok tették lehetővé az első iparosodott nemzetállamok megszületését.

Gazdasági visszaesés idején - mint Európában a közelmúltban - mindig felerősödnek a bevándorlókkal szembeni előítéletek.

Az európaiak a paradicsomban élnek, de ha kilépnek a hatalom világába, többé már nem szabad a paradicsom szabályai szerint cselekedniük.

Történelmi példák mutatják, milyen sokat változhatnak a dolgok akár néhány évtized alatt is.