Idézetek a társadalomról
A migráció a modern kor egyik központi élménye. Az ember kénytelen rendkívüli szomorúságot átélni, amíg rá nem lel egy olyan új helyre, melyet otthonának érez, s ha ez sosem történik meg, akkor mindig a maga mögött hagyott hazája után fog sóvárogni.
Van egy erő, ami a növekedésről gondoskodik, és van egy, amelyik a pusztulásról. Ezek ketten örökös táncot járnak egymással.
A szervezett bűnözés és a kormány több mint unokatestvérek; közös gyökerekből erednek. A kormány maffiaként kezdte, ami az erőszak monopolizálásával védelmet nyújtott a külső támadásokkal szemben, és ezért cserébe díjat (adót) szedett. Szinte minden kormány így kezdte, és napjaink maffiái a védelmi pénz szedésével mind efelé tartanak.
Általában nem a boldogokból és a hatalmasokból lesznek kivándorlók.
Mióta sikerült híressé lennem, általában úgy kezelnek, ahogy minden embert mindig kezelni kellene...
Minden ember a maga életéért felelős. Minden embernek joga van hozzá, hogy olyan életet éljen, amit szeretne, nem szabad senkit korlátozni álmai megvalósításában. Feltéve természetesen, hogy az álmai békés szándékúak...
A gyilkos robotok felkelésétől félni pont olyan, mint attól, hogy a Mars túlnépesedik.
A jobban működő demokrácia jobban működő gazdaságot eredményez, amely kevésbé korrupt, hatékonyabb és fejlődőképesebb, ezáltal gyakorlatilag mindenkinek a javára válik.
A káosz és a válság ideális táptalajt jelent ahhoz, hogy észrevétlenül történjenek rossz dolgok.
Kis nép, ha élni akar, semmiféle erőforrását el nem hanyagolhatja. (...) Kultúrája csak úgy maradhat meg, ha néhány kiváló géniusz mellett még abban is nagy, hogy sokan és együtt segítik.
A gyűlölet országában a szeretet megnyilvánulásának hatott még egyetlen, az arcát csiklandozó enyhe fuvallat is, a jóság kizárólagos hordozója.
A civilizáció azáltal halad előre, hogy egyre bővíti azoknak a fontos műveleteknek a számát, amelyeket gondolkodás nélkül képesek vagyunk végrehajtani.
A politika bizony politika, és döntéseit a célszerűség diktálja, nem a formális igazság.
Hogyan maradt fenn ez a társadalom? Hogyan maradhat működőképes egy olyan civilizáció, amely a polgárainak felét még emberszámba sem veszi?
A vitakedv egy társadalom közérzetét tükrözi: az emberek hajlandóságát arra, hogy gondolataikkal, szándékaikkal, tapasztalataikkal hozzájáruljanak közös ügyeink megoldásához. Ám a viták nekirugaszkodó száma elgondolkodásra is késztethet. Tünete és egyúttal tanúja is lehet annak, hogy itt vagy ott a szavak tettekre váltása helyett a tettek elfecsérelődnek, vagy gátakra lelnek a szavak özönében. A cselekvés elsőszülöttségi jogát ugyanis könnyűszerrel el lehet adni a viták egy tál lencséjéért. Ha az értelmes cselekvés energiája nem lel kiutat, akkor a szócsaták indulati töltését dúsítja fel, vagy az emberekben csomósodik meg mint fásultság és közöny vagy önemésztő indulat.
Facebook
Pinterest