Rutger Bregman

A bibliai próféciák jó része mára valósággá vált. Ami a középkorban csodaszámba ment volna, ma már teljesen hétköznapi dolog: a vakok visszanyerhetik látásukat, a bénák újra járhatnak, és olykor a halottak feltámasztása sem lehetetlen.

A mi nemzedékünk igazi válsága nem az, hogy nem élünk jól, vagy hogy később valamivel rosszabb lehet. Az igazi válság abban rejlik, hogy nem leszünk képesek jobbat kitalálni.

A mai gyerekek leginkább attól szenvednek, hogy túlságosan el vannak kényeztetve.

Az élet nem Disneyland, ahol minden kívánság valóra válik, hanem kőkemény verseny, ahol csak rajtad múlik, hogy eltaposnak-e, vagy képes leszel kikaparni magadnak a gesztenyét.

Ugyanazokat a könyveket olvassuk, ugyanazokat a filmeket nézzük és ugyanolyan cipőket hordunk. Amíg a nagyszüleinknek a család, az egyház és a nemzet mondta meg, hogy mit tehetnek, minket a média, a marketingszakemberek és a gondoskodó állam pátyolgatnak.

Az egymással ütköztetett utópiák jelentik a demokrácia lényegét.

A civilizáció nagy mérföldkőiben mindig volt egy kis utópisztikus felhang.

A ma és a tegnap világa között húzódó szakadék egyre mélyebb - és a túloldalon elterülő világot is egyre kevésbé értjük.

A múlt egyszerű, mégis döntő fontosságú leckére tanít bennünket: a dolgok másként is mehetnek. A világ mai elrendezése nem valami axiomatikus egyenlet eredménye. A jelenlegi status quo a történelem triviálisnak tűnő, mégis kritikus fordulatainak összességéből született meg.

Az előrelépéshez egyenesen elengedhetetlen, hogy kellő irritáció, frusztráltság és elégedetlenség legyen bennünk, másképp egy helyben toporognánk.

Abból, hogy valami nehéz, még nem feltétlenül következik, hogy egyben értékes is.

A jobb világért folytatott küzdelem legfontosabb helyszíne az osztályterem.

Az eszmék, legyenek bármennyire elrugaszkodottak, már számtalanszor megváltoztatták a világot, és ez ezután sem lesz másképp.