Idézetek a társadalomról
Néha úgy tűnik, hogy a jófiúk győznek, néha pedig úgy, hogy a rosszak. Végül mindig ugyanaz a képlet: idővel kiegyenlítik egymást.
A politika orvoslás társadalmi méretekben.
A pénztőkét előtérbe helyező gazdasági szemlélet abban érdekelt, hogy ellentéteket szítson és a bizalmat rombolja, és ma sajnos Magyarországon ennek vagyunk a tanúi és az áldozatai egyben.
A demokrácia állandóan zajlik; nem csak a választás napján, hanem minden másodpercben és minden órában. A közvélemény az, ami a szabad világot működteti.
A sokak érdeke felülbírálja a kevesekét vagy az egyénét.
A nyugati átlagszavazó alultájékozott és közönyös, nem csoda hát, ha a modern politika az ő megtévesztéséről szól. Ebből egyenesen következik, hogy a legfontosabb kérdés nem az, hogy mit tudnak az emberek a politikáról, hanem hogy mit nem. Egy lépéssel közelebb is jutunk így ahhoz, hogy miért fölösleges racionális érvekkel fárasztani magukat a politikusoknak, és miért érdemes inkább az érzelmekre hatni.
A demokrácia és a szabadság sokkal jobb, mint a diktatúra, de az anarchia az rosszabb, mint a diktatúra.
Annak, aki egy rendszert megbuktat, felelőssége van azért, hogy mi jön utána.
A kereszténység felemelkedésének történetét bármiféle isteni közreműködésre való hivatkozás nélkül is el lehet mesélni. A többihez hasonló mozgalom volt, ember alkotta kultusz, egy kulturális fertőzés, ami elméről elmére költözött a kulturális evolúció egyik példájaként.
Ha (...) hirtelen megszűnne az áramellátás, a világ két héten belül elpusztulna.
Állandóan tanítani kell a gyerekeket, részben a történelemre, részben arra, hogy tagjai egy globális társadalomnak, és ha oda beilleszkednek, akkor működni fog az életük, és ha mások is beilleszkednek, akkor működni fog a világ.
Szabad országban élünk, ennélfogva tiszteletben tartjuk kivétel nélkül bárki (éktelenül buta) értékrendjét és óhaját.
Világnak hátat fordító csak azért lehet valaki, mert a többi húzza az igát.
A szűkület sehol se jó. Az nem jó epevezetékben, nem jó vastagbélben, nem jó társadalmi életben. A szűkület nem vezet sehova.
Időnként történik valami, ami még jobban összeköt, közelebb visz egymáshoz bennünket. A családokat esküvők, gyermekek születése és halálesetek hozzák össze; katasztrófák, háborúk és sportversenyek egyesítik a nemzeteket, amikor mindenféle ember egy ütemre lép. Néha pedig olyasmi is megesik, ami az egész emberiséget összerántja, mindannyiunk sorsát egybekapcsolja, mintha löketet kapna a gravitációs erő, és összeszűkülne a világ, egy pillanat alatt közelebb kerül minden, és minden ember emlékszik rá, hol volt, amikor megtudta, mi történt.