John C. Parkin

Minden pillanatban végtelen lehetőség van. Minden új pillanat olyan lehetőségeket tartogat, amelyeket el sem tudsz képzelni. Minden nap egy üres lap, amit a legszebb rajzokkal tölthetsz meg. A baj a tervezéssel az, hogy az üres lapokat többnyire a mindennapok feladatlistáival töltöd meg, még mielőtt odajutnál. És ha nem figyelsz, nem is marad rajtuk másnak hely.

Itt az ideje, hogy levedd a kezed az élet kerekéről. Rá fogsz jönni, hogy megy az magától is elég vidáman, anélkül, hogy bármit is tennél. Itt az ideje, hogy megpihenj, feltedd a lábad, hátradőlj és élvezd a változás felé vezető utat.

A hírek minden nap ugyanazok, csak a nevek változnak. Unalmas.

A legtöbb ember elcseszett, de mindenki másként. Ami azt jelenti - még egy ember esetében is -, hogy miközben megpróbálod lenyűgözni őket, biztosan beletenyerelsz egyik-másik elcseszett tulajdonságukba, és akkor véged.

Még ha nagyon akarod is, nem tehetsz mindig mindenkit boldoggá. Az emberek amúgy sem szeretik kimutatni, hogy bármitől is boldogok lennének, pláne nem úgy, hogy közben elismerik a másikat. Szeretik, ha találnak benned valamit, amin felhúzzák magukat, olyan dolgokat, amik szerintük az ö dolgaikhoz képest alantasak, és ettől (ideiglenesen) jobban érzik magukat.

A szabadságod mindenkit a saját börtönére emlékeztet.

Ne feledd: bárhová is megyünk, önmagunkat mindig magunkkal visszük.

Ha azt gondolod, hogy boldogtalanságod oka az eső, az emberek, a munkád, a feszült környezet - és még sorolhatnánk, mi minden elől menekülsz -, gondold át még egyszer. Megvan rá az esély, hogy a boldogtalanságod belülről fakad.

Az élet elvesz, majd újra ad, teljesen természetesen, a maga ritmusa szerint. Ha valami rossz történik, azt hamarosan valami jó követi.

Mindig sajnáltam kicsit a politikusokat. Valakinek őket is sajnálnia kell, nemde? Az élet összes területével kapcsolatban tisztázniuk kell magukban, hogy mit hisznek - ami önmagában nézve elég kemény dolog -, aztán egész életükben ehhez kell tartaniuk magukat.

Az élet nem tökéletes. Ez a lényeg. Az élet a szuper és a szar tökéletes keveréke. A csúcspontokat mindig mélypontok követik. A boldogságot szomorúság. Az élet nagyon jó tud lenni, aztán meg elég szar is. Vagyis néha minden ok nélkül, aztán hirtelen fordul a kocka, és nincs bennünk más, csak elégedetlenség. De a tény, hogy az élet ilyen, jó hír, hiszen az, hogy körbe-körbe jár a jótól a rosszig, és hogy a világ épp annyira van tele rossz emberekkel, mint jókkal, arra emlékeztet minket, hogy ez az egész egy zseniálisan megalkotott álom.