John C. Parkin
Akár le vagy égve, akár jól vagy eleresztve, a pénz problémákat vet fel.
Folyamatos értékcserében vagy a világgal. Minél jobban értékeli a világ, amit teszel és amit adsz, annál többet kapsz vissza.
Híresnek lenni jó dolog lehet. Nagyon jót tesz az önbecsülésnek, ha mindenki nagyszerűnek tart. De ha az önbecsülésed egyedüli forrása, hogy mit gondolnak rólad, csúszós talajon állsz, hiszen a hírnévben is van fenn és lenn.
Kétféleképpen élhetünk harmonikusan egy zavaró világban: vagy megváltoztatjuk azt, ami felbosszant bennünket, vagy elfogadjuk úgy, ahogy van. Kevésbé sikeres módja az, ha egyrészt semmit sem teszünk az ellen, ami zavar, másrészt nem is fogadjuk el, szóval olyan dolgokon bosszankodunk egész nap, amelyek ellen nem is akarunk semmit sem tenni. Nagyon sokan élik így az életüket.
Az időjárás miatti panaszkodás a legabszurdabb példája a világ el nem fogadásának.
Bármi, amit érzek, rendben van, úgy, ahogy van. Ha szeretetet és békét érzek, az pontosan annyit számít, mint amikor félelem és szorongás van bennem. Ez az igazi elfogadás, minden ítélkezés nélkül. Nem mondhatod, oké, oké, nem borít ki a haragom, de azért inkább a lelki békét választanám. Nem. Mindkettő egyforma - ez az ítélkezésmentesség.
Van egy fantasztikus mellékhatása önmagad elfogadásának: más embereket is el fogsz majd fogadni! Talán nem azonnal, de biztosan így lesz. Egyszerű oka van ennek: ha ítélkezel valaki felett, az pusztán abból fakad, hogy saját magadat képtelen vagy elfogadni.
Azok a részeid, amelyeket nem szeretsz, amiket szégyellsz, teljesen rendben vannak. Amit a rossz oldaladnak gondolsz, az pont olyan, mint amit a jónak tartasz.
Ha gyereked van, az olyan, mintha beülnél a távlatjárgányba. A dolgok, amelyek addig fontosak voltak, amiknek jelentőségük volt, szerényen térdre ereszkednek és bocsánatkérőn kicsoszognak az ajtón, elismerve az újonnan érkezettek csodás felsőbbrendűségét.
A gyerekek gyönyörű, ártatlan, tiszta teremtmények. Semmi sem rossz, amit ők tesznek. A baj a mi gondolkodásunkkal van. Egy gyerek gyakorlatilag nem tehet rosszat.
Pont annyira irányíthatod a gyerekeket, amennyire az életet. Más szavakkal: egyáltalán nem (legalábbis nem túl könnyen).