Idézetek a társadalomról
Mit sem érnek a szép szavak, ha szenvedést lát az ember.
Lázad az ősi nomád, szokások lánca szakad, mély, téli álma után felébred benne a vad.
Régebben nem kiabált, Nem nőtte túl a szobát, Nem morgott még a világ, Ennyi szabálytól.
Miért rosszindulatúak az emberek egymással? Miért negatívak? Ez társadalmi szinten rettenetesen kártékony. (...) Majdnem mindenki, akivel beszélek, utálja a politikusokat, a hivatalokat, az államot, az intézményeket. Mindenki mindenkiről hazugságot tételez fel, gyanakvás van, mindenki azt hiszi, hogy akkor okos, ha rájön arra, hogy a másik hogy akarja őt átverni.
Hogy felsőbbrendűségünket bizonyítsuk, a saját fajunkból emeltünk épületeket.
Az ítélet megcáfolható, az előítélet soha.
A társadalom működése abszolút nem az olyan alapvető értékek megteremtéséről szól, mint a bizalom, a szeretet és az elégedettség. Nem. Hanem a kereslet és a kínálat szabályairól. Ha szükséged van valamire, és kellő ösztönzést tudsz adni másoknak, hogy ezt létrehozzák, akkor létre is hozzák. Így marad fenn az egyensúly.
Mennyivel könnyebb az emberiséget szeretni, mint egyetlenegy embert!
A szőlőszem kicsiny gyümölcs, Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék. A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs, S ha a kis szőlőszemnek egy nyár Kell, hány nem kell a nagy gyümölcsnek, Amíg megérik? Ez belékerűl Évezredek vagy talán évmilljomokba, De bizonyára meg fog érni egykor, És azután az emberek belőle Világvégéig lakomázni fognak.
- Szerencsétlen az az ország, melynek nincsenek hősei. - Nem. Szerencsétlen az az ország, melynek hősökre van szüksége.
Igazi mondanivaló nélkül beszélni, igazi szomjúság nélkül inni, és igazi vágy nélkül lefeküdni valakivel - ez a három alapvető bűn, amit a mai európai ember leggyakrabban elkövet.
Az egyéniség kultuszának századát az a veszély fenyegeti, hogy nem lesznek többé igazi egyéniségei.
Hogy éljünk és élni hagyjunk, hogy az embert megillető tiszteletet, jóakaratot, a belé vetett hitet kinyilváníthassuk, annak érdekében szükséges embernek emberrel beszélnie.
A nép szava Isten szava.
A fejlődést talán megállapíthatják a történetírók; de sohasem érezhetik át azok, akik részt vettek a vélt haladásban. A fiatalok már beleszülettek a fejlettebb körülményekbe, az idősebbek néhány hónap vagy esztendő alatt napirendre térnek fölöttük. A haladást senki sem érzi haladásnak, senki se hálás érte, legfeljebb bosszankodik, ha valami okból a nemrég kitalált újítások csütörtököt mondanak. Az emberek nem azzal töltik az idejüket, hogy hálát adjanak az Istennek az automobilokért, hanem csak káromkodnak, ha bedugul a karburátor.
Facebook
Pinterest