Souad Mekhennet

Teljesen mindegy, milyen pozícióban van valaki, ha nincs igaza, az ember nem hagyhatja szó nélkül.

Az újságírók nem egyszerűen csak megírják a történteket: az írásaik életeket változtathatnak meg.

Miután együtt sírtál valakivel, aki egy másik ország politikai döntései miatt elvesztette egy családtagját, nehéz szenvtelenül tekinteni a nemzetközi kapcsolatokra.

A demokrácia olykor nem tesz jót a kisebbségeknek.

Ha az ember valami nagyszerűt visz véghez, a belgák azt mondják róla, hogy belga, a marokkóiak meg azt, hogy marokkói. De ha valami rosszat csinál, akkor a belgák marokkóinak, a marokkóiak meg belgának fogják mondani.

Tényleg demokráciát akarunk, vagy propagálni igyekszünk az annyira fontosnak tartott értékeinket: férfiak és nők egyenlőségét, a kisebbségek élethez és fejlődéshez való jogát, a szólás- és vallásszabadságot? A választási rendszer helyett inkább az egyetemes értékek összességéhez kellene ragaszkodnunk.

Nem a vallás radikalizálja az embereket - az emberek radikalizálják a vallást.

Ha senki sem emel szót a vallás valódi követelményeiért, bárki felhasználhatja őket a saját céljaira.

Civilizált emberek akkor sem esnek egymásnak, ha eltérő a véleményük vagy a világlátásuk.

Paradox módon mindazok, akik a békés egymás mellett élés lehetősége ellen ágálnak a gyűlölködésükkel, egymást segítik.

A világ nem civilizációk vagy kultúrák, hanem azok összecsapása előtt áll, akik hidakat akarnak építeni, illetve akik inkább egy ellentétekkel teli világot szeretnének, akik keményen dolgoznak a gyűlölet terjesztésén és a megosztásunkon. Noha a hídépítők munkája kétségkívül nehéz, minden generációban vannak olyanok, akik a hitüknek megfelelően élnek, és akik készek és képesek megtalálni a közös nevezőt.

Nem várhatod el a toleranciát, ha benned nincs tolerancia mások irányában.

Amint valaki azt mondja, nekem igazam van, te pedig tévedsz, máris lemond a párbeszéd lehetőségéről.

Manapság elvárják egy újságírótól, hogy állást foglaljon. De az én munkám nem ez. Nehéz középen állni, de hiszek benne, hogy az elzárkózás sokkal pusztítóbb.

Legyen fekete, barna vagy fehér, muszlim, zsidó vagy keresztény, síita vagy szunnita, egy anya meggyilkolt gyermeke fölötti sikolyai mindig ugyanolyanok.