Idézetek a társadalomról
Az elmúlt évtizedekben (...) elindult egy áramlat, amelynek fő tézise az volt, hogy szinte bármi tartozhat a kultúra fogalmába, vagy ha nem oda tartozik, be lehet oda emelni.
Manapság annyi az úgynevezett politikus, aki egyszer negyedórát töltött a boltban a pult mögött, vagy elhaladtában bepillantott egy üzemcsarnokba, és azt hiszi, ő már tudja, milyen a valódi élet. (...) A nyikhaj az orvosi tanulmányait szakította félbe, hogy jobban koncentrálhasson a politizálásra, de kérdem én: minek? Miért nem arra koncentrált, hogy megszerezze a diplomáját, miért nem dolgozott tíz vagy húsz évig orvosként, heti ötven hatvan órában, hogy utána, a rideg valóság iskoláját kijárva fokozatosan kialakítsa szuverén véleményét, és kidolgozza saját világképét, amellyel felvértezve végül jó lelkiismerettel kezdheti meg értelmes politikai munkásságát? (...) De hát ez a fickó is csak egy példány ebből az új, undok fajtából, amelyik azt hiszi, uccu neki, fejest ugrunk a politikába, aztán majd csak belejövünk menet közben. Úgy is néz ki a mai politika.
Barbár, kegyetlen időket élünk. Pont úgy, mintha az őskorban volnánk, csak most van egy csomó "fejlett" eszközünk, ami elfedi a barbarizmust. De az emberek semmit nem fejlődtek az őskor óta, semmit! Egy fikarcnyit se lettünk okosabbak, sőt, a sok kütyünek köszönhetően egyre kevesebbet kell gondolkodni, hiszen minden egyre egyszerűbben megoldható.
Hinnünk kell benne, hogy mindenki azért született a bolygóra, mert van valami, amiben a legjobb, és a társadalomnak azon kell dolgoznia, hogy ezt a helyét minden ember megtalálhassa. Ehhez lehetőségeket és elérhető életcélt kell nekik biztosítani, amiért érdemes küszködni és kreatívnak lenni.
Liberális dolog elégedettnek lenni az emberekkel, szívünkkel nyíltan gazdálkodni, de csak liberális. Az előkelő vendégbarátságra képes szíveket a sok elfüggönyözött ablakról és bezárt ablaktábláról ismerni fel: a legjobb termeiket üresen tartják. De vajon miért? - Mert olyan vendégeket várnak, akikkel az emberek nem "elégedettek".
Ha a dolgok hiúságból, gyávaságból, becsvágyból és még tudom is én, miféle emberi gyarlóságból összeálló szövevényes szerkezetét visszabontjuk az alapokig, akkor ott egy radikálisan mellérendelő szerkezetet kapunk: minden ember egyenlő, egy vérből valók vagyunk te meg én, szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Nem nagy ügy, de mégis: örök igazság, ezt, ha máshol nem is, a szíve mélyén mindenki pontosan tudja. És mikor egy társadalom veszélyesen eltávolodik ettől a tudástól, akkor jönnek a költők, hogy emlékeztessenek rá.
Ha a némák gyülekezetéből valaki kiáll és bármilyen formában hangot ad a fenyegetettség régóta bennünk bujkáló érzésének, akkor annak a valakinek tapsolni fogunk. Nem őt és nem az irodalmi teljesítményt fogjuk ünnepelni, hanem magát a gesztust. Ettől még az a bizonyos illető nem lesz se sztár, se jó költő.
Ne kövesd a sokaságot azért, mert nem mersz más lenni, magadnak kell eldöntened, hogy mit tegyél; ha kell, hagyd el a sokaságot, ne érd be pusztán a követésével.
Amíg kisebbségek vannak, a többségnek mindig lesz baja velük. Ezen nem lehet segíteni, csak enyhíteni.
A politikusoknak - ez már csak egy ilyen szakma - nem az a dolga, hogy igazat mondjanak, hanem az, hogy a szövegük hatásos legyen. Olyan legyen, ami első hallásra meggyőző, s csak agymunkával lehet rájönni, hogy nem igaz. Sőt, az ellenkezője igaz.
Van bennem egy messianisztikus küldetéstudat: rendet tenni tízmillió ember fejében. Minden nap rájövök, hogy ez lehetetlen. Egy ember életében tegyek rendet: a magaméban. Bár lehet, hogy az is lehetetlen.
Az embernek ki kell töltenie a teret a világban, szert kell tennie egy névre, amelyen a többiek megszólítják, valakivé válnia kell, akiről a többiek azt hiszik, megismerhetik.
Az emberi természet nem fogadja szívesen a változást, még akkor sem, ha elégedetlenek vagyunk a dolgok menetével. Talán ez a szokásokhoz való ragaszkodás és a változástól való félelem a táptalaja a rasszizmushoz vezető konzervativizmusnak.
A fő genetikai különbség nem a népek vagy az emberfajták, hanem az egyedek között van. A népek genetikai eredete közti különbség csupán csekély (és egyre csökken a jelenlegi felgyorsult mobilitásban és a migrációs és kulturális cserekapcsolatok folytán), de jelentéktelen is, és elsősorban a különböző éghajlatokhoz való alkalmazkodásnak köszönhető, amelyekben élünk.
Dühít, hogy amikor Amerikában valaki a politikusi székért küzd, szabad kérdezni őt a korábbi munkahelyeiről, a legalizációval kapcsolatos véleményéről, arról, hogy mit gondol különböző szociális kérdésekről, az adóról, amit fizetünk (...)... de támadónak és intoleránsnak számít megkérdezni, hogy hisz-e beszélő kígyókban, a démoni megszállásban, mágikus alsóneműkben, varázsostyában, ami Isten húsává változik, a 6000 éves Földben vagy egy Istenben, aki emberi alakban megjelent a Földön, majd feláldozta magát saját magának, hogy jóvá tegye a más emberek által elkövetett bűnöket és megmentse az emberiséget a saját maga által tervezett büntetéstől. Ha valaki döntéshozó helyzetbe kerül a tudomány támogatása, a feltörekvő orvosi technológiák, az oktatás és hasonlók tekintetében, akkor igenis számít, hogy hisz-e ezekben a marhaságokban, és nagyon is tudni akarok róla.
Facebook
Pinterest