Idézetek a társadalomról
Ha a matematika és minden, ami rajta nyugszik, valahogyan hirtelen kivonódna világunkból, az emberi társadalom egy pillanat alatt összeomlana. És ha a matematika befagyna, s egyetlen lépést sem haladna előre, civilizációnk elkezdene visszafejlődni.
A modern társadalmunk feltételezéseinek legtöbbje, akárcsak az asztaltáncoltatás, a csoportos illúziókon alapul.
Rendnek kell lenni a világban, az egyik ember erre születik, a másik meg arra, nem lehet minden ember egyenlő, ezt csak a délibábos eszű szociálisták gondolják, mert ha minden ember egyenlő lenne, akkor feje tetejére állana a világ, és a király a pöcegödörbe zuhanna, a koldus meg lekváros kalácsot zabálna a király trónszékében, (...) és a pék se sütne kenyeret, miért is sütne másokra, ha ő is egyenlő mindenkivel, és akkor azonnal eljönne a világvége a lovasokkal, úgy, ahogyan az meg vagyon írva, a Háborúval, az Éhínséggel, a Halállal és a Ragállyal.
Az emberiség sorsa, hogy felfedezze, belakja és meghódítsa a Világegyetemet.
Az utolsó, amire egy háborúban álló nemzetnek szüksége van, az a bizonytalanság.
Olyan világban élünk, melyben nem érezhetünk rokonszenvet mások iránt, magunktól azonban sohasem kell megtagadnunk rokonszenvünket.
A rezsimet meg lehet szüntetni, a birodalmak megvénülnek és elpusztulnak, az eszmék azonban olyanok, mint a pestis bacilusai.
A divat az, ha van valami, ami nincs mindenkinek, de nemsokára mindenkinek van.
A művészeteknek is az a feladatuk, hogy mint emberi testben az idegsejtek, jelezzék, hogy mi a rossz a társadalomban, a világban.
Individualista világban élünk. Ugyan az embernek mindent meg kell tennie adottságai kibontakoztatásaiért, de túlhangsúlyozzuk az egyén értékeit, szinte egyedül valónak tartjuk a lehetőségeit, s mintha felednénk az egymásért vállalandó felelősséget. Az individualista ember önző, öntörvényű. A közösségi ember szeret, normakövető. Örök belső vívódásunk, hogy miképpen tudjuk önmagunkat azokhoz az elvekhez, értékekhez, igazságokhoz igazítani, amelyek akkor is érvényesek, ha ezek ránk nézve következményeikben hátrányosak.
Ha a szeretet csak pislákol bennünk, akkor haldoklik a lelkünk, és erkölcsi válság fenyegeti a világot.
Rongyos ruhán át kis bűn is kitetszik; Talár s prémes kabát mindent befed. Aranyba vond a bűnöd - s az Igazság Hiába sújt rá, megtörik vasa; Ronggyal fedezd - s átfúrja szalmaszál is.
A társadalom nevű óra fogaskerekeivé süllyedtünk. Fogaskerekek nélkül az óra megbolondul. Akármennyire is szeretne az ember egyedül forogni kedvére, a környezete ezt nem hagyja. Bár ezáltal némi biztonsághoz is jutunk, tény, hogy ugyanazért nem vagyunk szabadok.
Vannak a világon olyanok, akik hiába tűnnek el hirtelen, senki sem keresi őket, és senki sem aggódik értük.
Nincs a világon fölösleges fogaskerék, és csakis a fogaskerék maga dönthet arról, mire való.
Facebook
Pinterest