Idézetek a társadalomról
Minden kultúra, minden kulturális nemzet meg akarja tartani magát, ez érthető, de ez idézi elő a túlnépesedést. Másrészt a mennyiséggel szorosan összefügg az életminőség. Én habozás nélkül egy ötmilliós, hajléktalanokat és nyomorgókat nem ismerő nemzetre szavaznék, a húszmilliós nyomorgóval szemben.
Veszélyes illúzió, hogy ami nincs tiltva, azt szabad. E mögött az a hit áll, hogy az ember erkölcsösnek születik, és tudja a szabályokat, tehát felesleges megtanítani rájuk. Csakhogy ez nem igaz! Nincsenek olyan erkölcsi szabályok, amelyek minden kultúrában megtalálhatóak. Ami univerzális, az mind biológia. Az ember tanulással válik társadalma részévé, a szocializáció kényszerekkel történik.
Retteg a szegénytől a gazdag s a gazdagtól fél a szegény. Fortélyos félelem igazgat minket s nem csalóka remény.
Aki erős, kezével segít másokon. Aki értelmével tűnik ki, az másokat tanít. Az, aki kiváló a tudomány terén, az másokat fog oktatni. Így felelünk meg Alkotónk szándékainak! Ezek a kölcsönös szolgálatok, melyeket felváltva tartozunk egymásnak teljesíteni, mindenekelőtt azt parancsolják, hogy a közös előnyök érdekében társaságokba egyesüljünk. Ugyanis amit külön-külön soha sem lesztek képesek megtenni, azt könnyen megtehetitek egyesült erővel.
Globalizált világban élünk, ebben a világban kéne látnunk Magyarország és Európa helyét. Ehelyett Magyarország és jószerével Európa is a saját vackába menekült. Amit nem látok, az nincs is, mondják oly sokan, és örömmel vásárolják a keleti rabszolgamunkával előállított olcsó árut, hogy kicsit demagóg is legyek.
Az ember, az észlény, a maga felsőbbrendű, felelősségteljes erkölcsiségével, az ember, akinek legszebb, legnemesebb hitvallása a felebaráti szeretet, az ember, lám éppen a legtisztább felebaráti szeretet képességében marad el.
A nacionalizmus csupán két dologra jó: hogy utálja azokat, akiket nem ismer, és hogy büszke legyen olyan dolgokra, amiket soha nem tett.
Az eredménytelen segélyprogramokon és a média felé jól kommunikálható témákon kívül senkit sem érdekel a fekete kontinens. Százeurós steak mellett nem lehet a nyomorról beszélni.
Az afrikai asszonyok meg vannak róla győződve, hogy a fehér nők nem képesek a házimunka elvégzésére. Mivel "fehérből" csak a kiszolgálásra kényes arisztokratákat és a gazdag turistákat ismerték idáig, mindig ki akarják venni a kezemből a seprűt és át akarják venni a munkát.
Itt az ideje, hogy a mennyről mint köztársaságról és nem mint királyságról beszéljünk. A király ugyanis halott, vagyis hiszek abban, hogy halott. Ateista vagyok, de szükségünk van a mennyre, vagyis azokra a dolgokra, amiket a menny jelent, de nem hozott el a számunkra.
A parasztok, a király és a királynő is ugyanabba a dobozba térnek vissza, amikor a játéknak vége.
Biológus úgy lesz az ember, hogy évtizedekig tanul, politikus meg úgy, hogy megválasztják. Az, hogy szimpátia alapján megválasztják, még nem jelenti azt, hogy ért ahhoz, amihez a mai, modern világban kellene.
A Világegyetem általunk ismert részében nagymértékű igazságtalanság áll fenn; a jók gyakorta szenvednek, a gonoszak pedig élnek és virulnak, s sokszor nem is tudjuk, melyik arcpirítóbb. Ha viszont a Világegyetem egésze igazságos, akkor fel kell tételeznünk egy túlvilági életet, amely kárpótol a földi szenvedésekért és helyreállítja az egyensúlyt. Azt mondják tehát az ily módon érvelők: kell lennie egy istennek, és kell lennie mennyországnak és pokolnak is, hogy hosszú távon igazság legyen. Ez igen különös érvelés. Ha tudományos szempontból néznénk a dolgot, így okoskodnánk: "Végül is csak ezt a világot ismerem. Nem tudok semmit a Világegyetem többi részéről, de - már amennyire lehet bármit is mondani valószínűségi alapon - ez a világ bizonyára jó mintavételnek tekinthető, s ha itt igazságtalanság van, akkor minden esély megvan rá, hogy máshol is igazságtalanság van". Ha kapunk egy láda narancsot, s kinyitva a ládát azt látjuk, hogy a felső rétegben lévő narancsok megromlottak, akkor nem azt mondjuk: "Az alatta lévőknek jóknak kell lenniük, hogy helyreálljon az egyensúly", hanem azt: "Valószínűleg az egész láda egy romlott szállítmányból származik".
A szemetesektől a sznobokig mindenkiből csak úgy árad a bűnös nagylelkűség, mindenki a boldogság receptjeit osztogatja, mindenki a többiek lépteit óhajtja terelgetni: a társas élet ettől elviselhetetlen, de ettől leszünk saját magunknak még elviselhetetlenebbek: ha valaki éppen nem ártja bele magát mások dolgába, saját ügyei annyi nyugtalansággal töltik el, hogy tulajdon személye lesz a vallása, ha ugyan nem ellene fordul, mint fonák apostol: mindannyian az egyetemes játszma áldozatai vagyunk.
Egy racionális alapon működő társadalom működőképesebb, mert boldogabb emberekből áll.
Facebook
Pinterest