Idézetek a társadalomról
A ki nem harapós, azt harapják; a ki nem kalapács, az csak üllő lehet.
Egy levegőt kell szívni azokkal az emberekkel, akikhez tartozni szeretnél.
A parlamenti rendszer olyanféle hazardjáték, mint a sorshúzás. Csakhogy ez alkalommal a tömeg játszsza azon kis árvaleány szerepét, ki a számokat ki szokta húzni.
Mielőtt bárki újraformálhatná a társadalmat, a társadalomnak kell megformálnia őt.
A városok felnagyított mágneses terek. Lármásak és zsúfoltak, de vonzzák és meg is tartják mindazokat, akik készek kiállni a nyüzsgés okozta megpróbáltatásokat, mert keresnek valamit: egészen pontosan egymást.
A városok kreatív kapcsolatokat szülnek - ez az egyik legfontosabb oka a jelenlegi virágzásuknak.
Mikor az egyik érzéked elhagy, a többi ellensúlyozza azzal, hogy megerősödik. Például ha megvakulsz, hirtelen élénken hallasz. Nincs szaglásod? Az ízlelőbimbóid kivirágoznak. Szóval mi lesz, ha elveszíted az összeset, ha többé semmilyen érzéked sincs? A többiekre kell hagyatkoznod.
Az egész világ egy bíróság. És mindenki imád bírót, esküdtszéket és kivégzőt játszani.
Nagyon nem értem, hogy azok, akiknek az lenne az egyik legfontosabb feladatuk, és ezt úton-útfélen hangoztatják is, hogy oly módon változtassák meg a világot, ezt az országot, hogy az a szeretet felé tartson, miért akarják meghatározni, hogy mi a jó szeretet, hogyan merik kijelenteni, hogy mi igazi és mi hamis.
Van egy mondás, ami szerint a nyomor szereti a társaságot, és ez pontosan így van.
Napjainkban az éhezés eredendően elosztási probléma. A kalóriahiányt és/vagy az élelmezési gondokat a politikai konfliktusok, a gazdasági döntések és a háborús cselekmények okozzák.
Míg a múltban főként a fiatalok felnevelése iránti felelősség hárult ránk, a jövőben az idősek igénylik majd a figyelmünket és a segítségünket. Az más kérdés, hogy az emberek többsége szívesebben mossa egy csecsemő popsiját, mint egy idős ember fenekét. De gazdasági szempontból nézve, az utóbbi sem katasztrófa-forgatókönyv.
Minden ember élete ugyanannyit ér, és egyformán méltó a védelemre.
Ha az ember a maga érdekét a köz érdekével azonosítja, akkor sokáig megmaradhat a legszigorúbb igazságosság határain belül.
Soha ne nézz le senkit, hacsak nem segítesz neki.