Idézetek a társadalomról
Az egyetlen párt olyan, mint az egyetlen szem. Alkalmatlan a térlátásra. A sok párt olyan, mint a sok szem. Alkalmatlan a képalkotásra.
Ha egy ország nagyobb eredményeket ér el a sportban, mint az életszínvonal emelésében, ott a cirkusz fontosabb lett, mint a kenyér.
A kreativitásunkat már csak azért sem egymás átverésén kellene gyakorolnunk, köszörülnünk, mert mindig találkozhatunk nálunk kreatívabbakkal, akik még annál is jobban átvernek minket, mint ahogyan mi őket.
Szabadságodban a szomszédodba ütközöl, ő pedig tebeléd.
Goethe írja: "Szürke minden teória, ám az élet aranyfája zöld." A politika fordítva működik. Ott mindig a teória csodálatos. Boldogságot ígér, örömteli, értelmes életet, igazságot. Aztán a megvalósításban, a való életben minden megfakul, kegyetlenné, értelmetlenné, igazságtalanná lesz.
Ha lehetetlen a hatalom ellen lázadni, másfelé vezetődik le a felgyülemlett indulat. Az alárendeltek vagy a társak válnak a kirohanás áldozataivá.
Hagyomány az, ami él a múltból, kapcsolódik a jelenhez és folyamatosan bővül a jelen múlttá válása által.
Kis településeken (...) hamar kialakul a bajtársiasság.
Az előítéletesség és a szélsőségesen agresszív cselekedetekre való hajlam éppen akkor a legerősebb, amikor nincs személyes érintkezés "az idegennel", megteremtődik viszont a potenciális ellenség képe. Egyszerűen azért, mert ez tulajdonképpen egy projektív felület: minden negatív érzésemet, indulatomat, minden problémámat rá tudom vetíteni. Még egy viszonylag egészséges társadalomnak is - hát még egy megnyomorítottnak - szüksége van arra, hogy bűnbakot találjon. Ebből a szempontból a menekült ideális célpont, hiszen róla végképp semmit nem tudunk, tehát minden bennünk lévő dühöt rá tudunk vetíteni. Ebből egy "majdhogynem társadalmi konszenzus" alakulhat ki, hiszen mindnyájunknak vannak sérelmei, a menekültekkel szembeni utálatunk pedig olyan téma, amit meg lehet osztani másokkal.
Bármilyen egyszerű leírásnak vagy kategorizálásnak van olyan hatása, hogy reflektálatlanul mozgósít sztereotípiákat, amelyeket hajlamosak vagyunk a részletek végiggondolása nélkül igaznak elfogadni. Egyszerűen azért, mert általában "robotpilóta" üzemmódban működünk, csak kevés dologra vagyunk képesek tudatosan odafigyelni. (...) Így szinte észrevétlenül, ráadásul nagyon mélyen épülnek be az ember gondolkodásába különböző állítások.
Tisztességtelen előny, hogy az ember képes faképnél hagyni egy tolókocsis személyt.
A demokrácia, a szabadság és az emberi jogok valódi értelmet nyertek az emberiség számára, ezért egyetlen nemzetnek sem hagyhatjuk, hogy kiforgassák, és a diktatúra, az elnyomás szinonimáivá tegyék.
Az emberi gondolkodás alapvetően nagy sémákra, sztereotípiákra épül, viszonylag ritkán fordítjuk arra az energiánkat, hogy alaposan végiggondoljunk állításokat. Másrészt pedig gyakorlatilag minden ember motivált arra, hogy indulatait előítéletek formájában vezesse le bizonyos csoportokon. Ez egy olyan általános motiváció, amely nagyon erősen hat, és csak óriási önfegyelemmel tudunk ideig-óráig megszabadulni tőle.
Nehéz őszintének lenni egy olyan világban, ahol a hazugság szerves része a mindennapi életünknek, a kultúránknak, a rendszernek.
Mindenkit magammal egyenrangú emberként fogadok, mindegy, hogyan szólít, vagy én miként nevezem.
Facebook
Pinterest