Idézetek a társadalomról
Boldogok a lelki szegények, mert a mi rendszerünkben garantáltan boldogulhatnak.
Azért hazudunk az arcunkkal, mert gyerekkorunk óta erre tanítanak minket. (...) "Próbálj meg mosolyogni, hisz mégiscsak az unokatestvéredék jönnek vendégségbe!" - hangzik el nemegyszer, és mi megtanulunk mosolyt erőltetni magunkra. A szüleink és a társadalom lényegében azt sugallja, hogy rejtőzzünk el, csaljunk és hazudjunk arcunkkal a társadalmi harmónia fenntartása érdekében.
A tudás teszi a jól működő társadalmat. A tudatlanság melegágyat vet a prekoncepciók és a gyűlölködés számára is, s védtelenné teszi az embert a különféle csatornákon áradó manipulációkkal szemben.
Ha egy jobb világot akarunk (...), magunknak kell felépítenünk.
A népet csendre inteni, kitartásra bírni, engedelmességre tanítani kétféle okból lehet: önző úri betyárságból, vagy abból a becsületes meggyőződésből, hogy ez a kitartás az egyetlen reménység arra, hogy majd segíteni tudjunk rajta.
Az evolúció egy lassú folyamat, azért a gének nem képesek követni a társadalmi változásokat. Más szóval, a törzsi ösztön bennünk rekedt, s kőkorszaki viselkedésre sarkall bennünket. A nyugati társadalmak az ész, a modern erkölcs és a jog erejével tartják féken ezt a vak mechanizmust.
Bármerre nézünk, azt látjuk, hogy nincs hagyomány újítás nélkül.
Mikor fiatalok voltunk, tudtuk, hogy mindaz, amiért az öregek "komolyan" élnek és halnak, ósdi szellemű, és rettentően unalmas, hogy nincs olyan erény és nincs olyan bűn, amely emberi kalandosság dolgában vetekedhetne egy elliptikus integrállal vagy egy repülőgéppel. Mikor fiatalok voltunk, tudtuk, hogy ami valóban megtörténik, az teljesen lényegtelen ahhoz képest, ami megtörténhetne, hogy az emberiség egész haladása abban rejlik, ami nem történik meg.
Kell ennél nemesebb, szebb feladat, mint az ország érdekében hozott alapvető reformok beindításával beírni nevüket hazánk dicsőségkönyvébe? Ezt bizony az égvilágon semmi nem kompenzálhatja!
Rabszolgaságra legfeljebb rabszolgalázadásokat lehet építeni. A szigorral semmire sem megyünk, ha nincsen hajlandóság a megtérésre.
Nem: ha elhagyjuk ezt a szótagot, egy egész nép szolgasorba kerül.
Minden lány gyönyörű, a társadalom az, ami ronda.
Gyűlölködni, pártoskodni, egyik-másik oldalhoz elvakultan csatlakozni kifizetődőbb manapság. Egy darabig. Mert ugyanakkor mindannyian érezzük, hogy bajban van az emberiség. A pusztulás, a világméretű háború előjeleit mindenki érzékeli.
Vagy mindenki számít, vagy senki sem.
Mindenki, aki ismer, tudja, hogy én gond nélkül megmondom bárkinek, ha téved. Sőt, ez a szenvedélyem. De most először életemben ez nem akkora élvezet. A csalás korát éljük Amerikában. Nemcsak a bankszakmában, de a kormányban, oktatásban, vallásban, élelmiszerben, még a baseballban is. Ami engem zavar, az nem az, hogy a csalás nem szép, vagy hogy a csalás gonoszság, hanem, hogy 15 000 éven át a csalás és a rövidlátó gondolkodás soha nem működött. Egyszer sem. Mert a végén a bűnöst elkapják. Lebukik. Mikor feledkeztünk meg erről? Azt hittem, ennél jobbak vagyunk. De tényleg.
Facebook
Pinterest