Idézetek a társadalomról
A gonosznak egyvalamire van szüksége, hogy uralkodhasson: arra, hogy az igaz emberek ne tegyenek semmit. Az ember nem hagyhatja annyiban. Harcolnunk kell azért, amiben hiszünk. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy passzívak legyünk, és nem szabad arra várnunk, hogy mások cselekedjenek helyettünk. Ha úgy érzed, hogy oda kell állnod valami mellé, nem habozhatsz, még akkor sem, ha ehhez bizonyos keménységre van szükség.
A legfőbb törvény az állam üdve legyen!
A társadalom uralkodó felfogásai alakulhatnak, fejlődhetnek, fajulhatnak; de az emberek vérkeringése nem s ki milyen, maradnak olyannak.
Korunkban minden rendes ember szükségképpen gyáva rabszolga. Ez a természetes állapota. Ez mély meggyőződésem. Erre teremtődött, ilyen az alkata. És a rendes ember nemcsak most, holmi véletlen körülmények miatt, hanem általában minden korszakban szükségképpen gyáva rabszolga. Ez természeti törvény minden rendes ember számára ezen a földön.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Az arany olyan, mint a higany a barométerben. A piac nyomása szerint igazodik.
A machiavelliánus viselkedés lehet nagyon romboló egy kapcsolatban vagy közösségben, de segítheti is a csoport boldogulását, hatékony működését, ha a vezető érdekei és a csoport érdekei egybeesnek. És ez nem is olyan ritka.
Az ember egyedül hal meg, de másokkal él. A halálban apró részekre bomlik, de az életben maga is csak sejtje egy óriási testnek.
A legjobb kormány az, ami a legnagyobb valószínűséggel a legtöbb rosszat képes megakadályozni.
Az embert (...) lelki mechanizmusai hol arra késztetik, hogy elvegyülni, hol pedig arra, hogy kiválni vágyjon.
A rendőrtől nonszensz, ha szabályt sért, de akkor az miért nem nonszensz, ha egy orvos náthás lesz, vagy egy tanár gyereke megbukik, vagy egy újságíró hazudik?
A kapitalizmus logikája idevágó törvények és azok szigorú betartatása nélkül sajnos zabolátlanul pörög.
Érdekes és érthetetlen az a lassúság, amellyel a világ egyik része adoptálja a világ másik részének értékes elgondolásait. Az ostobaság ezen formája nem szorítkozik sem közösségre, sem nemzetre: egyetemes jelenség. Az az igazság, hogy az emberi faj nem csupán lassú az értékes gondolatok átvételében - időnként makacsul ellenáll azoknak.
Bár hihetetlen érzékenységgel tudunk reagálni egyetlen személy szenvedésére, általában (és ez nyugtalanító) közönyösek vagyunk a tömegek balsorsa iránt.
Az evolúció csillagporban fogant gyermekei vagyunk. Nincs tehát semmiféle szakrális küldetésünk, de társadalmi vagy genetikai missziónk elvileg lehet.
A világ is nagyon gyorsan változik, igénye van újabb és újabb arcokra, impulzusokra. Amit megcsócsált, azt eldobja.
Facebook
Pinterest