Kupa Árpád
1859. január 11. — 1916. május 15. asztalosmester és író
A szerelem volt ősanyja (...) az emberiségnek; mindennek, a mi az ember lényében nagy és nemes: bálványa a fügefalevél-korszaknak, bálványa ma is mindennek, mindenkinek; talán egykoru a tengerek vizével s régibb a folyó-ágak képződésénél.
A társadalom uralkodó felfogásai alakulhatnak, fejlődhetnek, fajulhatnak; de az emberek vérkeringése nem s ki milyen, maradnak olyannak.
Rossz mellett áll a jó és a világ ha nézi: Ugy terem a példa...
Delejesség-e, vagy természetes erő az, mivel a nő magához hóditja a férfiut? Elemezni nem tudjuk, csak nevét ismerjük és az nem más, mint: a szerelem.
A szerelem nem válogat, nem fürkész, nem itél, nem gondolkozik, marad annak, ami: szerelemnek.
A becsületes ember mást is annak hisz.
Aki sorsunkat rendezi, annak cselekedeteibe emberszem nem lát.
A gyülöletnek csak gyülölet a testvérje, szeretetnek a szeretet.
Facebook
Pinterest