Idézetek a társadalomról
A tehetségen kívül kell egy olyan társadalom is, amelyik ezt méltányolni tudja.
Nem elég az, hogy valaki nagy zseni. Ennek a nagy zseninek bele kell illeszkednie a kor követelményeibe.
A boldogság keresése tehát nem csupán önfenntartó és önös célokat szolgál, hanem bőkezű ajándék is a világ számára. Amikor az ember megszabadul az összes nyomorúságától, akkor többé nem akadályozza sem önmagát, sem másokat a boldogság elérésében. Végre szabadon élvezheti mások társaságát, és szabadon felajánlhatja a segítségét.
Minden új ismeret, az anyagi világra vonatkozó minden új megállapítás, egy új törvényszerűség feltárása, egy új jelenség leírása végső soron társadalmi szükségletet elégít ki.
Az ember nagyon jelentékeny erőt képes kifejteni, hogy egyre lényegtelenebb legyen.
Úgy lehet a legokosabban elérni, hogy az emberek passzívak és engedelmesek maradjanak, ha szigorúan behatároljuk az elfogadható vélemények spektrumát, de e spektrumon belül engedélyezzük a nagyon élénk vitákat, sőt még támogatjuk is a kritikus vagy szakadár nézeteket. Ez megadja az embereknek a szabad gondolkodás érzetét, miközben a rendszer alapfeltételeit folyamatosan megerősítjük a megvitatható nézetek behatárolásával.
A társadalmak természetesen bölcsen óhajtanak eljárni, amikor azt kell eldönteniük, hogy milyen technológiákat - azaz a természettudomány miféle alkalmazásait - kell fejleszteni és milyeneket nem. De ha nem pénzelik az alapkutatást, ha nem támogatják a tudás önmagáért való gyarapítását, akkor veszedelmesen korlátozottá válnak a választási lehetőségeink.
Amíg áll az ember, addig mindig más hátán teszi azt.
Ebben a világban senki sem vesz észre, ha nem tartod magad érdemesnek a figyelemre.
A gyűlölet (...) akkor a legerősebb, ha elfelejtik, hogy eredetileg miért kezdték el. (...) És mert elfelejtették az okot, azt hiszik, hogy ez a gyűlölet öröktől fogva való.
Ahhoz, hogy az ember ne legyen szörnyeteg, hasonlítania kell a felebarátaihoz, alkalmazkodnia kell a fajtájához, vagy még inkább: a szüleit kell formáznia.
Hosszú távon a gondolkodók és a tudósok fogják jobbá tenni az emberek életét.
Az emlékezet a legértékesebb valutája egy népnek.
Kultúránk túl nagy feneket kerít a látszatnak, a kornak és a rangnak. A szeretet az, ami fontos.
Minden önzetlen rendszer lényegéből fakadóan labilis, mivel ki van téve az önző egyének visszaélésének, akik készek kihasználni.
Facebook
Pinterest