Idézetek a társadalomról
Minden olyan társadalom, ahol a népet kifosztják, a kevesek pedig meggazdagodnak, ahol a lakosság széles rétegei nyomorognak, éheznek, elidegenülnek és elégedetlenkednek, a saját sírját ássa.
Napjainkban, de a jövőben még inkább, a Föld egyetlen részének sem lehet javára a másik kára. Együtt boldogulunk mindannyian - vagy együtt pusztulunk el.
Nem lehet a tisztességes bánásmódot saját csoportunkra, saját fajtánkra korlátozni. Az egész emberiség, azok is, akiket a legjobban lenézünk, embertársunk!
Hol az a szent, aki igazán úgy tudná átérezni mások fájdalmát vagy gyönyörét, mint a magáét? Nem szabad túl sokat követelnünk. De ha egyszerűen elfogadjuk, hogy másvalaki "magunkhoz hasonló ember", akkor legalább tisztességes bánásmódot érdemel. Amikor már ezt sem vagyunk hajlandóak elfogadni, amikor másokat alsóbbrendűnek tekintünk, akkor tűnik fel természetesnek, sőt dicséretesnek a megvetés és a kegyetlenség.
Az egész világon szemben állnak egymással az emberiség részei, melyeket fajta, állampolgárság, gazdasági rendszer, vallás, nyelv sorol különböző csoportokba úgy, hogy nem "embertársai" egymásnak. Az egységes biológiai faj tagjai közötti ilyen, többé-kevésbé önkényes megkülönböztetések hallatlanul veszélyesek.
Minden elnyomás kiváltója a félelem. Ha nem az általános félelem, akkor a zsarnoké, aki saját biztonságát félti.
Minden megújulást önmagadon kell kezdeni. Vagyis a lelkednek kell megújulnia. Új világot csakis új ember teremthet. Ez az, amit a társadalmunk rendre elmulasztott. Rendszert váltottunk, izmust, ideológiát - de mivel az emberi minőségünk ugyanaz maradt, csak a játékszabályok változtak, a hitványságunk nem. A szó igazi értelmében a megújulás azt jelenti, hogy egy magasabb tudati és morális létsíkra lépünk. Ha ez nem történik meg, csak jelmezt váltunk. Hiába lett más az izmus, a politika, ha az ember rohadt maradt.
Az összes izmus egymásból táplálkozik, de a tápláléklánc csúcsán még mindig a bivalyerős, fehér, céges, macho férfi áll. (...) A férfi dönti el, hogy létezhetnek-e a további izmusok.
Az ellenzékben álló pártok tagjainak tehetsége és tudása, míg ellenzékben vannak, nagyrészt nem hasznosul, de mivel nincs más mozgásterük, kénytelenek folyamatosan támadni a kormányt, azaz negatívan hozzáállni a dolgokhoz.
A demokráciát arra tervezték, hogy megakadályozza a zsarnokságot, nem pedig arra, hogy a haladást elősegítse.
Furcsa érzés, hogy én, ateistaként próbálom meggyőzni a vallásosakat arról, hogy ellentmondásos, ha az egyház - miközben a szegényeken való segítés bibliai üzenetét vallja - az iskoláiból kizárja a szegény roma gyermeket. Milyen egyház az, ami büntetni a szegénységet?
A világ felosztható azokra: akik kenyér nélkül eszik a csokoládét; akik nem bírják megenni a csokoládét, hacsak nem kapnak hozzá kenyeret is; akiknek nincs csokoládéjuk, akiknek nincs kenyerük.
Minden egészséges emberi agy ugyanolyan felépítésű és kapacitású neuronhálózattal születik, ezért potenciálisan mindenkiben megvan a képesség mindarra, amit emberi agy valaha teremtett és a jövőben még létre fog hozni. Ez a kimeríthetetlen képesség azonban külső/belső okok miatt kihasználatlan marad. A legfőbb külső ok, az agyaknak történelmileg kialakult, a társadalom kitűzött céljainak megfelelő manipulációja, már önmagában is a képességeknek csak rendkívül alacsony hatásfokú kihasználását tette/teszi lehetővé. Éppen ezért a túlnyomó többség számára mindmáig nem válhatott létének természetes valóságává a Felvilágosodás lényegi ajánlása: Sapere aude! (Merj a magad értelmére támaszkodni!)
A civil szférából érkező próbálkozásokat sosem tekintik elég szakmainak, nálunk a civil még mindig a "hozzá nem értő" fogalmával egyenlő az ezt tanult, szervezett állami intézményrendszer szemszögéből nézve.
A nagy városokat az ember erkölcsére, egészségére és szabadságára veszélyesnek tartom.
Facebook
Pinterest