Idézetek a társadalomról
A világ közös kincs, köztulajdon, és a bajok mindig akkor kezdődnek, amikor az emberek elkezdenek falakat építgetni, kerítéseket felhúzni, és vaskos kapuk mögé zárkózni.
Anglia bizonyos részei még Szíriánál is rosszabbak. Rosszabbak, mert itt nincs sem háború, sem éhínség, mégsem tudják az emberek, hogyan legyenek kedvesek egymással.
Minden jó volt, aztán valaki kitalálta, hogy élhetnénk nem egyedül is!
Még egy szakadatlan diktatúra is kisebb rossz, mint egy orvosolhatatlan anarchia.
A politikus nem egy felszentelt jószág, hanem választott szolga. A választó rájuk bízza egy időre a kisebb-nagyobb döntéseket, nekik pedig el kell számolni mindennel, mert a mi pénzünkkel gazdálkodnak. Ezért nem barátkozni kell velük, hanem tisztelettel, de kitartóan kérdezni.
Fiatalon a legtöbbünktől nem áll távol a lázadás, csak aztán később sajnos belesavanyodunk a megszokásba. Nem arról van szó, hogy nem kell felkészülni az életre, hogy nem kell diplomát szerezni. A hiba akkor kezdődik, amikor az ember elhiszi, hogy az, ami társadalmilag elismert, az akkor is úgy kell, hogy maradjon, ha ő maga beledöglik. Amikor elhiszi, hogy kívülről mondhatják meg, hogy neki hogyan jó az élet.
Vannak hamis próféták, akik Azt hirdetik nagy gonoszan, Hogy már megállhatunk, mert itten Az ígéretnek földe van. Hazugság, szemtelen hazugság, Mit milliók cáfolnak meg, Kik nap hevében, éhen-szomjan, Kétségbeesve tengenek.
A legbiztosabb védekezés a terrorizmussal szemben, ha nem hagyjuk magunkat terrorizálni. Fel kell ismernünk, hogy a terrorizmus csupán egy az élet - amúgy sem túl gyakori - kockázatai közül. Tovább harcolnunk kell azon politikusok ellen, akik a félelem ürügyén próbálnak megfosztani bennünket szabadságjogainktól, fokozván a biztonsági cirkuszt, amely pazarolja a pénzt, ugyanakkor nem leszünk tőle nagyobb biztonságban.
Már régen nem hiszek abban, hogy csoportokra osztanak bennünket életünkben elkövetett bűneink szerint, vagy hogy a mennyek kapuját nem lehet felfeszíteni, ha elegendő arannyal rendelkezik az ember.
Hosszú távon egyetlen társadalom sem bírja el, ha emberek milliói jogfosztottan illegalitásban élnek. Az európai társadalmak azonban még kevésbé engedhetik meg maguknak saját törvényeik érvényesítését, azaz az összes illegális felkutatását és kiutasítását: mivel itt több millió dolgozó emberről van szó, ez egész gazdasági ágazatok számára okoznak jelentős nehézségeket.
Az illegális munkásokról itt és Európa más vidékein senki sem beszél. Mindenki tudja, hogy itt vannak - nélkülük az iparosított európai mezőgazdaság nem tudna ezeken az árakon termelni -, de senki sem akarja őket észrevenni.
Szeretem követni a politikát. Olyan, mint egy szappanopera. Mindennap új részt adnak.
A politika a lehetőségek művészete.
Képzelj el egy sztrájkot, ahol senki sem dolgozna az anyagi javak világméretű újraelosztásáig!
Látom a történelem legerősebb és legeszesebb embereit (...), és ezek az emberek benzinkutaknál és éttermi konyhákban robotolnak.
Facebook
Pinterest