Carl von Linné

Az öntudatos ember tisztában van azzal, hogy a világa a Mindenható tulajdona és a Mindentudó bölcsességének legnagyobb csodáival van felékesítve mindenütt; magát pedig mint vendéget vezette be ezek közé, azért, hogy e gyönyörűségeket élvezve megismerhesse az Úristen nagyszerűségét. Valóban méltatlan az a vendég, aki baromhoz hasonlóan csak a torkát szolgálja, nem lévén képes megbecsülni és tekintetbe venni az Úr nagy alkotását. Hogy méltón hagyhassuk el ezt a világot, mi vendégek, ki kell kutassuk az Alkotó művét, melyet a Legfelsőbb Lény a mi hasznunkra hozott létre.

Aki erős, kezével segít másokon. Aki értelmével tűnik ki, az másokat tanít. Az, aki kiváló a tudomány terén, az másokat fog oktatni. Így felelünk meg Alkotónk szándékainak! Ezek a kölcsönös szolgálatok, melyeket felváltva tartozunk egymásnak teljesíteni, mindenekelőtt azt parancsolják, hogy a közös előnyök érdekében társaságokba egyesüljünk. Ugyanis amit külön-külön soha sem lesztek képesek megtenni, azt könnyen megtehetitek egyesült erővel.

A rovarokat, ezeket az apró és lenézett lényeket, csodálatra méltóknak és a természet legtökéletesebb alkotásainak tartom. Habár aprók és hangtalanok, mégis világosabban beszélnek, mint a Nagy Alkotó többi műve.

Láttam az örök, végtelen, mindentudó, mindenható Istentől való jelenségeket, és tisztelettel térdre estem Előtte.

Azt kérem Öntől és az egész világtól, hogy adjanak meg valamilyen általános különbséget az ember és a majom között, amely összhangban áll a természet történetének alapelveivel. Én magam természetesen nem ismerek ilyent. (...) Ha a majmot embernek nevezném, vagy az embert majomnak, akkor az összes teológus azonnal nekem esne. Pedig talán a természettudomány szabályait követve ekként kellene eljárnom.